Így lehet megoldani a foglyul ejtett ország dilemmáját

koop2

 

A fideszes boszorkánykonyhában kifőzött centrális erőtér nem csak az ellenzéket ejtette foglyul, hanem az országot is. Mindenki csak kényszerpályán tud mozogni, amíg nincs politikai megoldás. Hogyan lehet áttörni az együttműködés gátjait?


 

 

Hiába akarja a magyarok relatív többsége a kormányváltást, mivel az ellenzéki pártok szavazóin túl van még egymillió bizonytalan, aki elküldené a Fideszt a búsba. Mégis a Fidesznek áll a zászló, és jönnek a győzelmi jelentések a propagandamédiából folyamatosan. Még ha a kétharmad túl magas léc is, de a feles többséget valószínűleg hozná a Fidesz. Miként tudja az ellenzék átvágni a centrális erőtér gordiuszi csomóját?

A játékelmélet ismeri azt a dilemmát, amiben az ellenzék, és ezáltal egész Magyarország vergődik. Úgy nevezi, hogy fogolydilemma.

A klasszikus fogolydilemma a következő:
Egy súlyos bűntény kapcsán két gyanúsítottat letartóztat a rendőrség. Mivel nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték a vádemeléshez, ezért elkülönítik őket egymástól, és mindkettejüknek ugyanazt az ajánlatot teszik. Amennyiben az első fogoly vall, és társa hallgat, akkor az előbbi büntetés nélkül elmehet, míg a másik, aki nem vallott, 10 év börtönt kap. Ha az első tagadja meg a vallomást, és a második vall, akkor a másodikat fogják elengedni, és az első kap 10 évet. Ha egyikük sem vall, akkor egy kisebb bűntényért 6 hónapot kapnak mindketten. Ha mindketten vallanak, mindegyikük 6 évet kap.

Tegyük fel, hogy mindkét fogoly abszolút önző és egyetlen céljuk saját büntetésük minimalizálása. Egy fogolynak két lehetősége van: hallgatni, azaz kooperálni, vagy egy vallomással elárulni a társát. Mindkét választás eredménye függeni fog attól, mit tesz a másik személy, de egyikük sem tudja, hogyan fog dönteni a másik. Még ha lehetőségük is lenne az összebeszélésre, akkor sem biztosan bízhatnának meg abban, hogy a másik megtartja az ígéretét. Ha az egyik fogoly arra számít, hogy a másik majd kooperál és hallgat, akkor az optimális stratégia a vallomástétel, hiszen ezzel elérhető az azonnali szabadulás, miközben a másik 10 évet tölt majd a rács mögött. Amennyiben azt feltételezi, hogy a másik vallani fog, akkor is az lesz a legjobb választás, ha ő is vallomást tesz, hiszen így megúszhatja a teljes 10 éves ítéletet, és csak 6 évet kell leülnie, ahogy a másiknak is. Amennyiben persze mindketten kooperálnak és hallgatnak, akkor mindketten kiszabadulhatnának 6 hónap után.

Mindenképpen a vallomás lesz a meghatározó stratégia mindkét résztvevő számára. Mindegy, hogyan dönt a másik játékos, a vallomással elkerülhető a rosszabb lehetőség. A foglyok számára sajnálatos módon pont ez fog elvezetni ahhoz a szerencsétlen végkimenetelhez, mikor mindkettő vall és mindkettő súlyos büntetést kap.

Mind a régi baloldalt, mind az új erőket foglyul ejtette a Fidesz csapdája. Az egykor volt nagy MSZP utódszervezetei sem fognak együttműködni szorosan, mert a DK kifarolt a közös listából is. Az új pártok pedig méginkább viszolyognak az együttműködéstől. A fogolydilemma a mai ellenzéki felállásban úgy értelmezhető, hogy amennyiben az egyik párt elkezdene együttműködni a másikkal a rezsim elkergetése miatt, egyúttal a másik pedig ebből az együttműködésből kihátrál, akkor a szavazói azt büntetik, aki kooperált volna feladva eredeti céljait.

A játékelmélet szabályai szerint ebben a helyzetben, ha mindenki a saját érdekét nézi, akkor senki sem kooperál. Sajnos ezt látjuk ma az ellenzéki térfélen is. Ám ha egy kicsit felülemelkednének a szereplők a saját érdekükön, és többi foglyul ejtett szereplőre is figyelnének, átérezve a felelősségüket, akkor rájönnének, hogy csak a kooperáció lehet a megoldás.

Számos jel mutat arra, hogy van közös alap. Az egészségügyi szakpolitika, a választási rendszer tekintetében már sikerült megállapodni. Így kell tovább menni a többi szakterület mentén. Jöhet az oktatás, a bérpolitika, a környezetvédelem, az energiapolitika. Nem kormányprogramot kell írni, hanem egy minimumprogramot. Azután pedig a kampányra meg lehet teremteni a közös történetet, amibe nem csupán a politikusok, de a szavazók is bele tudják élni magukat. Utána jöhet csak a matekozás a körzetekkel. Eddig az összefogósdi a gombhoz varrta a kabátot. Először a hogyanról tárgyaltak, és csak utána a miről. Pedig a tartalom tudja csak voksolásra ösztökélni az egymillió bizonytalan szavazót, és nem a régi káderek alkudozása.

Az orbántakarodjozáson túl mi az az ajánlat, amit Magyarországnak adnak ezek a szereplők? Miként lehet kitisztítani az eltömődött mobilitási csatornákat azért, hogy ne kelljen Nyugatra menni? Hogyan lehet átvezetni hazánkat a 21. századba? Mik azok az erkölcsi alapok, amiken egy európai kiszámítható életet lehet élni a mi 93.030 négyzetkilométerünkön belül?

 
Vágó Gábor

 

tetszett_a_cikk3

 

  • Heindl Péter

    Továbbra is probléma az a választási törvénybe rejtett csapda, hogy koordinált jelöltállítás esetén egy lmp-s jó eséllyen nem fog szoci, vagy DK-s jelöltre szavazni és viszont. Láttuk, hogy ez hogy működött 2013-14-ben a szocik és az Együtt között. Ezért vonakodik az LMP, teljesen érthetően, de hát ez bele van építve a rendszerbe! Ráadásul koordinált jelöltállítás esetén is nagyon csekély az esély a Fidesz lenyomására az egyéni körzetekben, erről a választási szakértők szinte egyöntetűen gondolkodnak. (Ajánlom az elektor.hu-t például.) Ami esélyes lenne, az a független jelöltek támogatása egyéniben a pártok (s méginkább a szavazók!) részéről, s persze azzal, hogy győzelem esetén ezek a független “elektorok” választanak egy miniszterelnököt egy néhány hetes procedúra lebonyolítására, aztán megszavazzák a nyolcpárti, választási rendszerről szóló törvényjavaslatot, majd lemondanak. Ebbe ugyanis simán bevonható a Jobbik is, hiszen itt nem kormányzati együttműködésről van szó, hanem csak egy demokratikus választási rendszert kikényszerítő kooperációról. Ráadásul nem kell jobbikos jelöltet támogatnia egy antirasszista demokratának és a jobbikos szavazónak se kell szoci, vagy DK-s jelöltet támogatnia ez esetben, hiszen a jelöltek nem pártokhoz kötődő személyek, hanem “elektorok”. Ezért ez egy biztos-esélyes megoldás. Elég régóta elég sokan mondják! (Korábban amúgy Vágó Gábor is ezt hirdette.) S ha a független elektorok azt is vállalják (kéne!), hogy ha nem nyer a rendszerváltó többség, akkor a győztes elektorok sem ülnek be díszellenzéknek, akkor a politikából kiábrándult szavazók jó része is mozgósítható. Köztük az a bizonyos egymillió, nem-pártválasztó, de kormányellenes érzületű polgártársunk. Egyetlen számottevő akadálya kétségtelenül van a koncepciónak. Mégpedig a NER pénze, mint baksis a rendszer logikája szerint induló, egymás ellen versengő (és így a Fideszt “örökre” bebetonozó) ellenzéki pártok számára. Arról, úgy tűnik, még néhány hónapra sem mondanának le szívesen a pártok. De hát ezt nehéz választási kampányszövegbe önteni… Hogy azért ragaszkodik valaki a pártjelöltekhez a rendszerváltó szavazáson, mert ha nem, akkor nem kap a NER-től apanázst… Apanázs a NER-től, vagy sikeresélyes küzdelem a demokráciáért? Ez itt a kérdés!

    • Ági33

      Bokros 500 napos programja hasonló lenne:

      https://www.youtube.com/watch?v=U20YTFex15Q

      • Heindl Péter

        Valóban hasonló, csak az 500 napot 50 napra kell rövidíteni, mivel 500 nap már közös kormányzást jelent közös kormányzati programmal. Valójában csak a nyolcpárti választási törvény szerinti választás kiírására kell szorítkoznia az elektorok tevékenységének. Másfelől a dolognak csak akkor van hitele, és akkor lehetnek biztosak a választók, hogy szavazatukkal nem legitimálják a NER-t, ha az elektor-jelöltek ígértet tesznek: ha a törekvésük vereséget szenved, nem ülnek be a NER-be díszellenzéki képviselőnek.

    • Esztre

      Nekem tetszik, és logikus is, de azt gondolom, hogy nem kivitelezhető sajnos. Szerintem nehéz lenne találni független jelölteket, mert a többség igyekszik távol tartani magát a politikától, tehát aki tényleg képes és alkalmas lenne részt vállalni ebből, az nem törekszik ilyen szerepre. Akik mégis hajlandóak lennének a cél érdekében aktív szerepet vállalni, azokat viszont vagy nem lenne túl nehéz kompromittálni valamilyen párthoz való kapcsolódással – hiszen valószínűleg eddig is hangot adtak véleményüknek – vagy csupán szerencselovagok, akik kihasználják a lehetőségeket. Ezen kívül nagyon nagy a bizalmatlanság a társadalomban – itt vagyok mindjárt én is :) . Azért szeretném ha meg tudnának győzni arról hogy nem jól látom, de ami még jobb, szeretném látni, megtapasztalni, hogy működik, drukkolok.

      • Heindl Péter

        Független jelöltet az elmúlt évek rendszerellenes demonstrációinak aktivistái között bőven lehet találni akkor, ha – mint ahogy arról írtam – itt nem ellenzéki politikusokat jelölünk, hanem “elektorokat”, akiknek a vállalt feladata mindössze néhány szavazás a fentiek szerint.