Bezárás
Uncategorized

Te mondd, hogy kormányváltás, a te hangod mélyebb!

Aki nincs ellenünk, az velünk van? Aki nincs velünk, az ellenünk van? Ezek a kérdések foglalkoztatják azokat, akik még érdeklődnek az ellenzék játszmái iránt. Az összevissza fogdosó pártemberek csak a legfontosabb dologra nem figyelnek: a választóra.



Amíg a Rákosi-éra jelmondata (Aki nincs velünk, az ellenünk van!”) harsog az ellenzéki vezetők sajtótájékoztatóján, addig csak az Orbán-rendszer paranoiáját sugározzák tovább azok, akik elméletileg le szeretnék váltani azt. A kortárs ellenzéki gondolkodásmód legnagyobb rákfenéje, hogy a szereplők semmi másról nem tudnak beszélni, csak az egymáshoz való viszonyukról. Vagy inkább az egymással szembeni iszonyukról.

A héten fordulatot vett az Összefogás nevű a véget nem érő brazil szappanopera hetedik évada. Gyula azt mondta szerdán, hogy mégis jöhet Feri. Csütörtökön erre Feri bejelentette, hogy ő mégse jönne, jobb volna külön, de együtt. Ezek a játszmák nem tudom kinek érdekesek, mert a hatalmi kérdések csak médiát érdeklik, a választókat kevésbé. A ki, kivel, ki ellen kérdések mellett balladai homályban maradnak az érdemi dolgok.

Akkor lenne ez egy boldog és egy egészséges közélet, ha a politikai viták nem a személyekről szólnának, hanem a húsba vágó szakpolitikai kérdésekről.

Miért nem arról megy a disputa, hogy mi volna az első lépés az egészségügy meggyógyításában? Miért arról szól, hogy a legnagyobb kis párton belül ki fordult ki ellen éppen? Miért nem azzal van tele a híradó, hogy az egyik párt a vasutat fejlesztené, a másik meg újabb autópályákat építene? Miért azzal, hogy az egyik ebből, a másik meg abból lopott? Hogy van az, hogy a többkulcsos adórendszer részleteiről nem beszél senki? Hiszen nem mindegy, hogy egy tanárnak is többet kell majd adózni, vagy csak a multi középvezetőnek. Hogyhogy mégis arról szólnak a címlapok, hogy kinek milyen karórája van?

Az együttműködés kultúrája egy sikeres társadalom alapja. Amilyen huza-vona most megy, az nem együttműködés, hanem kényszerházasság. Ha valódi együttműködési szándék volna, akkor a legfontosabb dologról szólna a közbeszéd: az ajánlatról, amit az ellenzék ad Magyarországnak. Nem pedig a szappanopera szereplők kiégéséről és piszlicsáré személyeskedéséről.

Mert az orbántakarodj úgy tűnik, hogy édeskevés. Amire mindannyian várunk, és sokan teszünk és érte, az az alternatíva. Egy olyan ajánlat arról, hogy miként lesz hazánk egy tisztességesebb, igazságosabb és élhetőbb ország. Ennek a vitája volna az együttműködés alapja. Ha ez a vita elmarad, akkor nem lesz más, csak kényszeredett összefogás. Aminek láttuk mi lett az eredménye 2014-ben.

 
Vágó Gábor

A címöteletet a dodophotos.tumblr.com adta

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom