Bezárás
Uncategorized

Putyin nem szövetségeseket keres, hanem gyarmatokat

Az önmagában is figyelemre méltó folyamat, hogy Putyin Oroszországa ismét megpróbálja kiterjeszteni hatalmát a volt szovjet érdekszféra területeire. De ennél veszélyesebb, hogy a magyar társadalom kezd olyan szélsőségessé válni, mint az orosz.


Emlékszünk Orbán tíz évvel ezelőtti beszédére, amikor ajtót mutatott ismét az oroszoknak? Utána rá két évvel Szentpéterváron véd és dacszövetséget kötött a véres kezű autokratával.


Máig nem tudjuk mi volt az az érv, információ, ami Nyugatról Keletre fordította Orbánt. Egyet biztosan tudunk, a magyar kommunista titkosszolgálat iratainak a másolata ott van Moszkvában. Az orosz befolyásszerzés java része pedig titkosszolgálati eszközökkel történik.

Putyin nem szövetségeseket keres, hanem gyarmatokat. Országokat, melyek gyarmatosíthatóak, mert a vezetőjük zsarolható. Gyarmati szerződéseket, pedig olyan titkos paktumokkal pecsételik meg, ahol teljesen egyértelmű, hogy ki az erősebb kutya. Ki fizet évtizedekig kinek. Ilyen a paksi hitelszerződés is. Orosz hitelből veszünk egy rossz technológiát. Ha Pakson üzemzavar lesz, azt nem lehet egyszerűen egy fakockára fogni, mint a nem működő orosz metrókocsiknál.

A medve nem játék, ahogyan az atomenergia sem játék.    

A gyarmati igazodásnál már csak egy dolog szörnyűbb, az hogy Magyarországot is putyini eszközökkel kezdi kormányozni Orbán. Hogy meglássuk milyen jövő vár ránk nézzünk szét a medve barlangjában! A politikai hatalomhoz szorosan kötődő állami vállalatok nélkül alig lehet nagy üzletet csinálni Oroszországban. Akinek mégis sikerül, annak a vállalkozására rátenyerel az állam. Az ellenzéki tüntetéseket betiltják, vagy szétverik. A hatalom mocskos ügyeit feltáró újságírókat elteszik láb alól. Ellenzéki politikusok az életükkel fizetnek, ha szembeszegülnek a hatalommal. Civil szervezeteket tiltanak be mondvacsinált indokokkal.   

Mindeközben az orosz nép radikálisan ketté szakadt. A hatalomhoz közeli szűk elit kaviárt reggelizik, körömcipőből issza a pezsgőt, magángépeket röpköd, és külföldi luxus nyaralóhelyeken tölti a fél életét. Az orosz nép java része pedig senyved. Alig élnek meg a tisztességes munkájukból, az alkoholizmusba menekülnek a reménytelenség elől. A rendszernek kevés a nyertese, de annál több az elszenvedője.

Ez lesz Magyarországon is, ha hagyjuk, hogy Orbán Putyin tempójában gyarmatosítsa magának az országunkat!   

A Putyin-franchise egyre több elemét veszi át az Orbán rendszer. Ma még nem mindegyik gazdasági szereplő eszik az uralkodó tenyeréből. Csak az oligarcháik tették rá a mocskos mancsukat pár szektorra. Most még hál’Istennek nincsenek szétvert és betiltott békés tüntetések. Csak elferdített beszámolók a propaganda-médiában.  Nem gyilkolnak meg újságírókat, csak kicsavarják a kezükből a mikrofont, max megveszik a kiadót szőröstől-bőröstül. Nem lőnek le ellenzéki politikusokat fényes nappal a főváros kellős-közepén, csak rágalom hadjáratot indítanak ellenünk. Nem tiltanak be civil szervezeteket, csak megbélyegzik őket.

Ha most nem cselekszünk, ki tudja, hogy húsz év múlva a gyerekeinek lesz-e még tere politikai cselekvésre? Vagy egyáltalán lesz-e még tisztességes iskolája, kórháza, nyugdíja, szociális ellátása, munkahelye?

Most van itt a lehetőség, hogy fellépjünk a magyar társadalom kettészakadása ellen. A népszavazási kezdeményezés túlmutat a kérdés szorosan vett szövegén. Nem csak a magyar Gazprom az MVM, és a magyar Roszatom, a Paks2 vezetőinek a sokmilliós fizetéséről van szó.  Hanem arról, hogy egy politikai közösség mekkora a társadalmi különbségeket bír elviselni. A kevés dúsgazdag magánhelikopteren röpködő politikus haver országa akarunk-e lenni, vagy a tisztességes munkából tisztességes életet élő tömegek országa?

Putyin útját járjuk-e, vagy visszatérünk az Európa felé vezető útra?

Vágó Gábor

Kép: Magyar Hírlap