Bezárás
Uncategorized

A közállapotok tragédiája

A magyar közállapotok az ellenzéki térfélen a közlegelők tragédiája nevű játékelméleti helyzetet mintázzák. Mindenki verseng, és mindenki veszít. Csak akkor van optimum megoldás, ha mindenki kooperálna.



közlegelők tragédiája példázatot a fenntarthatatlan növekedésre, és a Földünk kizsákmányolására szokták felhozni, de most a jelenlegi ellenzéki stratégiák kapcsán jutott az eszembe. Ha mindenki a saját rövidtávú érdekét nézi, akkor nemcsak a közös célt nem érik el, hanem mindenki veszít egyénileg is. Természetesen egy sokszínű társadalomban fontos a különböző identitásokon alapuló politikai sokszínűség, de ez nem mehet az élhető ország kárára.

A közlegelők tragédiája arra példa, hogy az önzés szabadsági össztársadalmi szinten egy csapdahelyzetet eredményez. A példázat Garett Hardin a The Tragedy of the Commons cikkéből lett világhírű.

Az említett cikkben egy angol közlegelő szerepel példaként, amely tíz tehenet tud eltartani, és így mindegyik tehén tíz liter tejet ad. A legelőn kiinduláskor 10 gazda tart fejenként egy tehenet. Az egyik gazda egyszer csak gondol egyet, és kicsap még egy tehenet a legelőre. Ekkor egy-egy tehénnek már kevesebb fű jut, ezért mindegyik 10 helyett csupán 9 liter tejet ad naponta – de az a gazda, amelyik két tehenet legeltet, 10 helyett 18 liter tejhez jut. Ezt idővel észreveszi egy másik gazda, és az is kicsap még egy tehenet a legelőre. Ekkor már az elégtelen táplálék miatt minden tehén csak 8 liter tejet ad, de akinek két tehene van, annak 16 liter teje lesz. És így tovább, mivel minden egyes gazda jobban jár, ha még egy tehenet hajt a legelőre, sorra meg is teszik. Azonban amikor már legalább hatan cselekednek így, akkor azok is az eredeti 10 liternél kevesebb tejet kapnak, akiknek két tehenük van. Végül, amikor már nyolc gazda tart két tehenet, a kéttehenes gazdák csak négy liter tejet kapnak az eredeti tízhez képest. (A kilencedik gazda már nem nyerne semmit egy második tehénnel.) Ennek ellenére, ha egy gazda úgy döntene, hogy visszavonja az egyik tehenét, rosszul járna.

kozlegelok

Öt mikropárt, két kispárt és két középpárt verseng az ellenzéki szavazókért. Hiába vannak többen a kormányváltást akaró szavazók, kooperáció nélkül marad a Fidesz rezsim. Az egymáshoz legközelebb álló minipártok ráadásul több energiát fecsérelnek egymás lejáratásába, mint a kormány kritikájára, vagy az alternatíva megteremtésbe. Lásd az Ungár fiú esete a Momentummal.  

A kooperáció nem a közös listával kezdődik. Nem is úgy működik, hogy valaki kijelenti: Mindenki álljon be mögém!  Közös ügyekben végzett hathatós kemény munka, összehangolt kommunikációs kampányok jelentik az első lépést. Azt mondják a szereplők, hogy ők ügyek mentén mindenkivel együttműködnek. Példának okáért jön a hazánkat újragyarmatosítani akaró orosz elnök a jövő héten. Az Együtt füttyög, az LMP köztéri mozizik jó beszédekkel, a Momentum menetel hegynek felfele. Mind a három akció megfért volna egy esemény keretében. De ők mégis külön-külön csinálják ugyanazt. Lesz három párszáz fős esemény ahelyett, hogy lett volna egy sokezres. Ha így marad a választásokig, lesz sok párszázalékos párt egy kormányváltó alternatíva helyett.  
Vannak előremutató jelek, például az LMP-Gémesi kooperáció. Remélem ez ragadós példa lesz, és nem a kivétel. A jelenlegi helyzetben, amikor mindenki a mocskos versenyre rendezkedett be, az nyer, aki az együttműködésből példát mutat. Mert ezzel azt üzeni, hogy fontosabb számára a haza érdeke, mint a rövid távú önzése. Az együttműködés kultúrájának a terjesztésével tudjuk felszámolni a közállapotok tragédiáját.

Vágó Gábor

Kép: Marabu