Bezárás
Uncategorized

Ezzel a módszerrel megváltozna a politika

A demokrácia a többség zsarnoksága. Egy relatív kicsi többség foglyul tud ejteni egy egész államot. Ennek a gyökere a választási rendszereinkben rejlik. Aki újítani akar, ezzel kell kezdenie. Aki csak blöfföl, az a retrográd rendszert betonozná be.



A választásra jogosultak egynegyede szavazta meg a Fideszt 2014-ben, mégis kétharmados parlamenti többsége lett. Egy jól szervezett kisebbség uralkodik teljhatalommal a többség felett. Láttunk már ilyet a történelemben. Ha elmozdítják a hatalmából, és a keretek maradnak, valami hasonló jön majd utána.

Mi lenne, ha a kereteket változtatnánk meg?

Mi lenne, ha nem csak egy szavazatunk lenne, hanem a számunkra második, harmadik legszimpatikusabb pártokat/képviselőjelölteket is megjelölhetnénk a szavazólapon? Vagy az általunk leginkább utált pártot is megtudnánk jelölni? Nemcsak pontosabban leképeznénk a választói akaratot, hanem hirtelen megváltozna a politikusok viselkedése is. A matematikusok már megtalálták a megoldást a problémára, ezt hívják Condorcet-módszernek. Egy cseh tőzsdeguru meg is csinálta hozzá az eszközt.

Próbáljuk ki! Mennyiben lesz más eredmény, ha a 21. századi módszereket használunk, és így szavazunk? Kattints a linkre, és az általad preferált két pártnak adj egy plusz jelet, az általad utált pártnak pedig egy mínuszt! Szavazz ezen a linket hagyományos módon is, és nézd meg, mennyire nagy a különbség, pedig ugyanazok szavaztak!

A választási rendszerünk okozza azt, hogy nincsen együttműködés az egymáshoz közel álló politikai erők között. Tegyük fel, hogy egyformán szimpatikus nekünk a zöld és a kék párt. Ha preferenciális választás volna, ahol több szavazatunk is van, és rangsorolni tudjuk a pártokat, akkor mindkét párt abban lenne érdekelt, hogy jó fej legyen a másik erővel. Mivel így tudja annak a rajongóinak a másodlagos szavazatait elhozni.  

Jelenleg így néznek ki a másodlagos preferenciák:

masodlagos_partreferenciak_online_fit_800x10000

Ha nem tudjuk a prefenciáinkat több módon megmutatni, és csak egy szavazatunk van, akkor a két párt versenyezni kezd értünk. Sajnálatos módon a politikai verseny ma Magyarországon nem arról szól, hogy mindenki bebizonyítsa, hogy ő a jobb. Hanem arról, hogy a másik még nála is rosszabb.

Ceglédi Zoltán fordulatával élve, mintha úgy udvarolnék, hogy az bizonygatom a meghódítani vágyott nőnek egy buliban, hogy az összes többi férfi a helyen egy mocskos bunkó. Aztán a végén a sok ócsárlás után, meg nem értem, hogy miért egyedül ment haza szívem hölgye. Fel kellene fogniuk a pártjainknak, hogy nem olyan politikai játszmákat kellene játszaniuk, mint amit a Momentum indított Ungár Péter ellen, ahol mindenki rosszul jön ki. Hanem olyanokat, ahol nyertes-nyertes szituációk vannak.

Ilyen win-win helyzeteket hozhatna az is, hogy ha pár dologban, például a választási rendszerben, meg tudnának egyezni az elaprózódott ellenzéki mikropártok. A Momentumról eddig nem sokat tudunk azon kívül, hogy hatalmat akarnak. Most előjöttek az első programjukkal, ami rögtön a választási rendszerrel kapcsolatos javaslatuk. Szép és jó, csak két dolog hiányzik belőle: az újítás és az eredetiség. Lehet a listás és egyéni mandátumok arányával trükközgetni, de a rendszer marad. Aki nem preferenciális választási rendszert akar, az vagy blöfföl, vagy leragadt a 20. században.
Vágó Gábor

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom