Ezzel a módszerrel megváltozna a politika

error404_democracy_not_found

A demokrácia a többség zsarnoksága. Egy relatív kicsi többség foglyul tud ejteni egy egész államot. Ennek a gyökere a választási rendszereinkben rejlik. Aki újítani akar, ezzel kell kezdenie. Aki csak blöfföl, az a retrográd rendszert betonozná be.


 

Atlatszo_800x600_1szKoszonet2017

 


A választásra jogosultak egynegyede szavazta meg a Fideszt 2014-ben, mégis kétharmados parlamenti többsége lett. Egy jól szervezett kisebbség uralkodik teljhatalommal a többség felett. Láttunk már ilyet a történelemben. Ha elmozdítják a hatalmából, és a keretek maradnak, valami hasonló jön majd utána.

 

Mi lenne, ha a kereteket változtatnánk meg?

 

Mi lenne, ha nem csak egy szavazatunk lenne, hanem a számunkra második, harmadik legszimpatikusabb pártokat/képviselőjelölteket is megjelölhetnénk a szavazólapon? Vagy az általunk leginkább utált pártot is megtudnánk jelölni? Nemcsak pontosabban leképeznénk a választói akaratot, hanem hirtelen megváltozna a politikusok viselkedése is. A matematikusok már megtalálták a megoldást a problémára, ezt hívják Condorcet-módszernek. Egy cseh tőzsdeguru meg is csinálta hozzá az eszközt.

 

Próbáljuk ki! Mennyiben lesz más eredmény, ha a 21. századi módszereket használunk, és így szavazunk? Kattints a linkre, és az általad preferált két pártnak adj egy plusz jelet, az általad utált pártnak pedig egy mínuszt! Szavazz ezen a linket hagyományos módon is, és nézd meg, mennyire nagy a különbség, pedig ugyanazok szavaztak!

 

A választási rendszerünk okozza azt, hogy nincsen együttműködés az egymáshoz közel álló politikai erők között. Tegyük fel, hogy egyformán szimpatikus nekünk a zöld és a kék párt. Ha preferenciális választás volna, ahol több szavazatunk is van, és rangsorolni tudjuk a pártokat, akkor mindkét párt abban lenne érdekelt, hogy jó fej legyen a másik erővel. Mivel így tudja annak a rajongóinak a másodlagos szavazatait elhozni.  

 

Jelenleg így néznek ki a másodlagos preferenciák:

masodlagos_partreferenciak_online_fit_800x10000

Ha nem tudjuk a prefenciáinkat több módon megmutatni, és csak egy szavazatunk van, akkor a két párt versenyezni kezd értünk. Sajnálatos módon a politikai verseny ma Magyarországon nem arról szól, hogy mindenki bebizonyítsa, hogy ő a jobb. Hanem arról, hogy a másik még nála is rosszabb.

 

Ceglédi Zoltán fordulatával élve, mintha úgy udvarolnék, hogy az bizonygatom a meghódítani vágyott nőnek egy buliban, hogy az összes többi férfi a helyen egy mocskos bunkó. Aztán a végén a sok ócsárlás után, meg nem értem, hogy miért egyedül ment haza szívem hölgye. Fel kellene fogniuk a pártjainknak, hogy nem olyan politikai játszmákat kellene játszaniuk, mint amit a Momentum indított Ungár Péter ellen, ahol mindenki rosszul jön ki. Hanem olyanokat, ahol nyertes-nyertes szituációk vannak.

 

Ilyen win-win helyzeteket hozhatna az is, hogy ha pár dologban, például a választási rendszerben, meg tudnának egyezni az elaprózódott ellenzéki mikropártok. A Momentumról eddig nem sokat tudunk azon kívül, hogy hatalmat akarnak. Most előjöttek az első programjukkal, ami rögtön a választási rendszerrel kapcsolatos javaslatuk. Szép és jó, csak két dolog hiányzik belőle: az újítás és az eredetiség. Lehet a listás és egyéni mandátumok arányával trükközgetni, de a rendszer marad. Aki nem preferenciális választási rendszert akar, az vagy blöfföl, vagy leragadt a 20. században.
Vágó Gábor

 

tetszett_a_cikk3

 

  • KZoltán

    Erről az eufórikus cikkről Márai jut eszemben: “A
    kommunizmus megbukott mindenféle értelemben, de a kommunistáktól nehéz lesz
    megszabadulni, mert senki sem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme
    haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem meztelen életét és a
    zsákmányt.”

  • Guest

    “Ennek az alsó társadalmi csoportnak a létrejöttét okozta a
    szocialista-liberális koalíciók szegregáló oktatáspolitikája,
    közlekedéspolitikája, perverzen újraelosztó szociálpolitikája.”

    Ez vmi vicc akar lenni? 2002 előtt nem volt alsó társadalmi csoport? Az KSH szerint 2002-2010 között a szegények aránya gyakorlatilag változatlan maradt: http://www.ksh.hu/docs/hun/eurostat_tablak/tabl/tsdsc230.html

    • Zoltán Pogátsa

      2002 elott nem volt szoc-lib koalicio?

  • Mihály Kálmán

    “Ennek az alsó társadalmi csoportnak a létrejöttét okozta a szocialista-liberális koalíciók szegregáló oktatáspolitikája, közlekedéspolitikája, perverzen újraelosztó szociálpolitikája.

    Ez
    vmi vicc akar lenni? 2002 előtt nem volt alsó társadalmi csoport? Az Eurostat szerint 2002-2010 között a szegények aránya gyakorlatilag
    változatlan maradt:http://www.ksh.hu/docs/hun/eurostat_tablak/tabl/tsdsc230.html

    Deszegregációs törekvések meg egyedül Magyar Bálint alatt voltak, szegregálásról, a szegregáció tudatos növeléséről viszont nem tudok.

    • KZoltán

      A Eurostat-táblázatot nézve legelőször el kell olvasni a felső keretben lévő szöveget, amelyben megmagyarázzák, hogy milyen adatokat tartalmaz: a szegénységi küszöbről beszél (egész pontosan az angol eredeti a szegénységi kockázat küszöbe), míg a cikk létminimumról. Hiányzik az a lépés, amely mutatja, hogy a két megnevezés ugyanazt a fogalmat takarja.
      De akár ugyanaz, akár nem, akkor is látni kell, hogy a Eurostat a kockázat küszöbértékét a medián 60%-ában határozza meg. Ez mesterségesen megállapított szám, a valósághoz semmi köze. Illetve lehet, hogy pl. Dániában kb. megegyezik a tényleges megélhetési létminimum küszöbével. De Magyarországon, ahol – ahogy ezt Pogi mindenhol próbálja megértetni – a teljes jövedelemskála le van nyomva a béka feneke alá (kivéve D10), 40%, az alsó négy decilis a tényleges létminimum alatt van, így itt a medián, az 5. teteje is épphogy csak a fölött van. Annak a 60%-a a tényleges létminimum, az életben ténylegesen szükséges összeg alatt van, az olyan alacsony összeg, hogy a statisztikában lehet, hogy már csak 10-15% van alatta, de a valóságban nem csak ennyien nyomorognak. Ez ‘szép’ táblázat arra, hogy a felelősöket megnyugtassa, de teljesen alkalmatlan arra, hogy a valóságot letükrözze.

      • Mihály Kálmán

        Nagyon érdekes. És akkor létezett 2002 előtt alsó társadalmi csoport, vagy nem? És 2002-2010 között hogyan változott ennek a csoportnak az arány a teljes népességen belül, különös tekintettel a válság előtti időszakra?

    • Zoltán Pogátsa

      2002 elott nem volt szoc-lib koalicio? Magyar Balint valoban torekedett deszegregaciora…etnikai alapon! Nem ossztarsadalmi alapon. A magyar iskolarendszer teruletileg az egyik legszegregaltabb volt a munkassaga utan is.

      • Mihály Kálmán

        Értem. Tehát 1994-1998 és 2002-2010 között alakult ki a legalsó társadalmi csoport, míg 1990-1994 és 1998-2002 között nem történt semmi, vagy javulás volt? Van erre adat?

        Szegregáló ≠ szegregált. A szegregáló azt jelenti magyarul, hogy a szegregációt növelő. Van erre adat?

        • Zoltán Pogátsa

          Nem mondtam semelyiket ezek közül. Kérlek olyasmivel vitatkozz, amiket ténylegesen állítottam.

          • Mihály Kálmán

            “A tíz millió magyarból ugyanis négy millió él létminimumnál kevesebből.
            Ennek az alsó társadalmi csoportnak a létrejöttét okozta a
            szocialista-liberális koalíciók szegregáló oktatáspolitikája,
            közlekedéspolitikája, perverzen újraelosztó szociálpolitikája.”

            Ezek szerint már úgy gondolod, hogy mégsem kizárólag a szoclib koalíciók policy-jei okozták a legalsó társadalmi csoport kialakulását? Valamint hogy az oktatáspolitkájuk nem szegregáló (= szegregációt növelő/fenntartó) volt?

          • Zoltán Pogátsa

            Az volt. Erre PISA elemzesek is egyertelmuen ramutatnak, es Rado Peter elemzesei is. Ha egy folyobol dol az ar, akkor az ele rakni ket homokzsakot ketezer helyett az arvizet fenntarto.

  • szofter

    Sikerült kicherrypickelni egy-két szimpatikus szerzőt műveit, majd rájuk támaszkodva kijelenteni, hogy a neoliberalizmus halott, plusz még leneoliberálisozni mindkét unszimpatikus kormányt is (jó, az egyiket leneokonozni, de a neoliberalizmus és a neokonzervativizmus nem sokban különbözik egymástól). A helyzet az, hogy szó nincs semmiféle neoliberalizmusról sem a ballib kormányok, sem a Fidesz-kormány alatt. A neoliberalizmusnak, mint az ebből a posztból is kiderül, központi eleme az állami kiadások csökkentése. Nem egyes kiadások csökkentése más kiadások javára, hanem az összesített állami kiadás csökkentése. Ez sem 2002 és 2010 között, sem 2010 óta nem valósult meg a legkisebb mértékben sem. Innen kezdve akármilyen neoliberális elemeket hordozott nyomokban bármelyik kormány politikája is, összességében távolról sem nevezhető neoliberálisnak egyik sem. Nagyon szeretném azt hinni, hogy Pogátsa Zoltán egy komoly közgazdász, aki nem ragasztgat idióta címkéket a tőle eltérő véleménnyel élőkre, de ez ilyen posztokat olvasva sajnos nem megy.

    • KZoltán

      A kicherrypickelnit nem értem, de a neoliberalizmusnak egyáltalán nem ez az ismérve. A fő célja, hogy hagyjon a gazdagoknál minél több jövedelmet, mert az ő fogyasztásukból, beruházásukból stb. majd lecsurog a szegényekhez is. A költségvetési kiadások csökkentésének szajkózása csak az egyik indok arra, hogy csökkentsék az adókat, persze leginkább a gazdagokat terhelőket, tehát az ingatlan-/vagyonadót, a progresszív-jövedelemadót. De már Hillary Clinton is azt mondja, hogy hamis a lecsurgáselmélet http://www.bloomberg.com/politics/articles/2014-10-27/clinton-trickledone-economics-has-failed. És ugyanezt igazolja a Piketty-könyv meg a recenzióban ismertetett tanulmány, mindkettő statisztikai adatok elemzésével.
      Mindig elképeszt, hogy a neoliberalizmusnak milyen jó marketingje van. Olyanok támogatják lelkesen, ingyért, akik biztos, hogy veszítenek rajta, pl. az egykulcsos adón, amelyet elviselhetetlenül magas áfa meg egyéb fogyasztási adó próbál kiegyensúlyozni, vagy azon, hogy fizethetnek az M0-áson, csak mert nem adóztatják meg az M0-ás mellett spekulációs céllal offshore-cégeken keresztül megvett ingatlanokat stb.

      • szofter

        Hogy milyen motivációból, az ebből a szempontból mindegy is, a lényeg, hogy a kiadások csökkentése a neoliberalizmusnak lényegi eleme. Az pedig nem kiadáscsökkentés, hogy az oktatásból elvett pénzt stadionokra költjük.

        A populista politikai ambíciókkal igen, közgazdasági végzettséggel viszont nem rendelkező Hillary Clinton egyébként meglehetősen “hiteles” forrás egy közgazdaságtani jellegű kijelentés alátámasztására, nem gondoljuk? :)

    • Zoltán Pogátsa

      Attol, mert a teljes ujraelosztas magas marad, az egyes alrendszerek meg lehetnek neolib modon kivereztetve. Eleg konnyu adatokat talalni arra, hogy ki is vannak, voltak.

      • szofter

        Más alrendszerek meg kommunista módon vannak kivéreztetve, megint más alrendszerek pedig fasiszta módon. Akkor ezek a kormányok egyszerre neoliberálisak, fasiszták és kommunisták is? Az lenne ám a politikatörténeti kuriózum.

        • Zoltán Pogátsa

          ?!?

          • szofter

            Úgy bizony, ?!?, pontosan ez volt az én első reakcióm is arra, amikor ön válogatás nélkül leneolibezte-leneokonozta a 2002 és napjaink közötti magyar kormányokat :)

            A Fidesz, miközben pl. az oktatást úgymond neoliberális módon vérezteti ki, a vállalatoknak implicit ultimátumokat ad (vagy együttműködtök velünk, vagy teljesen ellehetetlenítjük a működéseteket törvényekkel, adóhatósági zaklatásokkal), mindezt végig a magyarok érdekeire hivatkozva, így felépítve a korporatív államot, ami fasiszta vonás. Az államosítások pl. a pénzügyi szektorban pedig a kommunizmust idézik. Szóval Orbánék legfeljebb annyira neokonok, amennyire fasiszták és komcsik. És bár McCaintől a fasiszta jelzőt már megkapta a miniszterelnök, de ezt itthon még az ellenzéki sajtó is túl erősnek titulálta. Ugyanez áll a “neolib” MSZP-SZDSZ-kormányokra is: a népszavazáson elbukott tandíj és a kórházprivatizációs kísérletek mellett kőkeményen ott voltak a GDP növekedésénél sokkal gyorsabban osztogatott nyugdíj-, családipótlék-, és egyéb szociálisjuttatás-emelések, amelyek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők neoliberális kivéreztetésnek, sokkal inkább szocialista-populista népszerűség-vásárlásnak.

          • Zoltán Pogátsa

            Az csak Megyó volt. Utánn vége.

          • szofter

            A számok valahogy mást mutatnak: https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_fsp001.html Javítson ki, ha mást olvas ki a sorok közül, de én itt azt látom, hogy 2001 óta a nyugdíjakra és nyugdíjszerű ellátásokra fordított összeg folyamatosan nőtt, olyannyira, hogy még GDP-arányosan is mindössze két évben figyelhető meg csökkenés: az egyik éppen Megyó alatt, a másik Bajnai alatt. (Utóbbinak saját állítása szerint nem voltak politikai ambíciói, nem törődött a népszerűségével, így értelemszerűen a nyugdíjasok szavazatait sem érezte fontosnak nyugdíjemeléssel megvásárolni.) Talán érdemes lenne legalább részben itt keresni a lemaradásunk okát: az erőforrásainknak folyton egyre nagyobb részét csatornázzuk át a jelenből és a jövőből (az aktívak jövedelméből és a gyerekek oktatásából, többek között) a múltba, a nyugdíjasokhoz. Csak nem megint az átkozott neoliberalizmus? :)

            2006-ban, jóval Medgyessy után valami merő véletlen folyamán (vagy azért, mert választási év volt, ki tudja) az előtte és utána évente 5-10%-kal emelgetett családi pótlék egyszer csak a duplájára nőtt. (Ábra itt: http://efp.hu/files/cikkpdf/adatokestenyek_MCS.pdf az 50. oldalon, de lehet még belőle csemegézni a többit illetőleg is.)

            Azt hiszem, ennyi elég is a verdikthez: nem, az nem csak Megyó volt. Sőt.

          • Zoltán Pogátsa

            Medgyessy alatt az elsődleges hiány nem érte el a GDP növekedés mértékét. FLetó alatt durván meghaladta azt.

          • szofter

            És ez ön szerint melyüket és milyen módon teszi neoliberálissá?

          • Zoltán Pogátsa

            Ez onmagaban semelyiket. Megyo megprobalt egy pasztelpink kormanyzast. Fleto a vegletekig felelotlen volt.

          • szofter

            Pontosan. Nem neoliberális volt, ahogyan nem is kommunista vagy fasiszta, hanem felelőtlen. Nem neoliberális módon véreztette ki az országot vagy bizonyos ágazatokat, hanem felelőtlen módon. Ezért nem a neoliberalizmus halott, hanem a… ja nem, sajnos a felelőtlenség sem halott.

  • Gyorgy G. Horvath

    “A neoliberalizmus mint elméleti konstrukció halott.”

    Ez is csak arra utal, hogy rosszul használod a fogalmat. Mint elméleti konstrukció szándék akarat. Amiket viszont felhozol a neolib létezésére, szinte mindegyike besorolható a kényszerek, elkúrások körébe. Már többször mondtam, hogy vasúttal kapcsolatban alapvető tévedésben vagy. Annyira túlzás szegregálónak mondani az oktatáspolitikát, hogy az már a nem igaz kategóriába esik.
    Ugyancsak hibás dolog szembeállítani pl. a kétféle válságkezelést, vagyis hogy a jó megoldás válság esetén a közösségi költés – ugyanis nem voltunk abban a helyzetben, hogy ezt bárki megfinanszírozhatta volna. Nem azért, mert neoliberális politikát folytattak – hanem mert “egyszerűen” rossz volt az a politika, a 13. havi nyugdíjjal, az 50 %-os (fedezetlen) béremelésekkel.
    A szegregáció – lényegében már 89-ben is örökség volt. Hogy erre nem készültek fel rendesen? Igaz, de hol van itt az elméleti konstrukció, szándék, ami alapján igazolhatnád a minősítésedet? (Ráadásul épp az SZDSZ kék könyvében ez szerepelt is.) Éppen a tervezett EÜ átalakítás a bizonyíték arra, hogy mennyire nem neoliberális volt a gondolkodás.
    Nem csak a megszelidített rókáért – hanem a szavainkért is felelősek vagyunk. S a Te “neoliberálisozásod” belehelyezed abba a környezetbe, ahol amúgy is dúl a liberális-ellenesség, s azután csodálkozol, hogy milyen sokan nem értik a különbséget a liberalizmus és a neoliberalizmus között – közben magad is kelted/fokozod ezt a feszültséget.

  • KZoltán

    Hát a helyzet siralmasabb, mint amit a Márai-idézet sugall. Mert az eszme tényleges haszonélvezőjének semmit sem kell tennie, az önkénteseknek egész armadája teszi meg helyette. Akik mind közvetlenül, mind közvetve veszítenek az eszmén, de ez nem zavarja őket, mert véletlenül sem hajlandók beleolvasni a javasolt tanulmányokba (persze akkor még ott van a szövegértés kérdése). Ismételgetik, hogy az eszme tökéletes, csak Lenin, Sztálin stb. félrevitte, nem követte betűről betűre. Ilyet valahogy sosem hallottam a II. VH utáni, manapság egyre jobban irigyelt, fellendülésről: azért nem sikerült, mert a csúnya Ludwig Erhard és bandája félrevitte, és nem tankönyv szerint valósította meg, pedig tankönyv szerint még 2.718281828%-ponttal növelni kellett volna a legfelső sáv adókulcsát.

    Nehéz szembesülni azzal, hogy a csodált idea téveszme, amint azt a Piketty-táblák demonstrálják.

  • Perry White

    Mindig károgok, de mindig íntenzíve gondolatébresztőek a témaválasztásai Zoltán.Ez nem csak azért örvendetes, mert a gondolkodó újságírót adja meg az olvasóknak, hanem magát az olvasót is gondolkodásra készteti.Kellően provokatív, tulajdonképpen le sem tagadhatná – ha akarná – hogy az oktatásban érdekelt.
    Ez a kis bevezető a nagyon eltérő véleményemet akarja tompítani :-)
    Az ország modellje az én fejemben egy gép.Gép, mert egy mesterségesen kreált valami, ami energiát használ fel a működéséhez és valami produktumot várunk tőle, egy fekete doboz.A gépeket az emberek teremtették, már nehéz megmondani, hogy lustaságból, nyereségvágyból vagy azért, hogy egy lépéssel közelebb kerüljenek a saját boldogsághoz.Mindhárom indíttatásból fakadó nézőpont szerint viszont a gépek két csoportra oszthatóak, jó gépekre és rossz gépekre.A rossz gép a lusta szerint sok karbantartást igényel, a nyereségre öszpontosító szerint kevés hasznot, a boldogság-keresők szerint pedig több problémát, mint megoldást, a jó gép pedig a fentiek szerint karbantartás-mentes,nyereséget termel és megoldja a problémákat és nem pedig csinálja.
    Szerintem logikus, de nem tudom megmondani miért, hogy az egyszerű gép pályázik leginkább a jó gép címre.Ebből következik a következő kérdés: milyen az egyszerű gép ? Régen a faék volt, ma pedig azt a gépet hívja valaki egyszerűnek, amit átlát és érti a működését.Ez pedig ugyan akkora agykapacitással megáldva csak úgy kivitelezhető, ha maga a gép megbízható alkatrészekből van összeépítve, azokat nem kell újra feltalálni, kikisérletezni.
    És akkor itt jön képbe a neoliberalizmus.A cikkből kellett megtudnom, hogy ezek szerint neoliberalista vagyok, mert nekem nem tetszik, ha az állam sokba kerül.Oké, ez még belefér, viszont vitatkoznom kell azzal, hogy a neoliberalizmus halott.Majd egyetértek Cinganoval ha már halott leszek, addig viszont nekem – általam sem teljesen ismert okból – a neoliberalizmus nem elutasítható.Egyetlen fontos tulajdonsága van, amiben hasonlít a természethez, amiről az újabb és újabb gépek ihletét szerezzük és másoljuk azt: a diverzifikáltsága.Az állam gépezetében lévő mechanizmusoknak ugyan úgy a túlélést kellene szolgálnia, mint a természetben a diverzifikációnak.Szerintem ezért kell neoliberalizmus az állam működésébe, mert csak ez tudja megadni ezt a tulajdonságot.
    Cignanoval abban egyetértek, hogy az eszetlen, a legkisebb fogaskerékig is liberalizált működés halott és őrültség, hiszen ez egy olyan rendszer lenne, ami ha jól működik, akkor nincs is :-) A természetben, az állatok, a növények egüttélése során látható, hogy vannak közösségek, vannak szabályok, tehát a totális liberalizmus nem működhet.Ugyanakkor egy csordán, falkán, hangyabolyon, növénytársuláson jól látható, hogy a totális központosítás sem létezik és nem harcoszlopba fogva menetelnek a hangyák, farkasok, elefántok és nem is rohangálnak össze-vissza.Illetve vannak ilyen katonás rendet módszeresen próbáló állatfajok például a lemmingek, lazacok – a legtöbb L betűvel kezdődik :-) – akiknek a szerepe inkább zsákmányállati és áldozati, szezonálisan elég gyenge túlélési mutatókkal.
    Visszatérve a gépekhez.Én nem a totálisan neoliberális államban hiszek.Maga az állam a benne lévő fogaskerekeket összefogó gép.A nekem tetsző állam pedig olyan mint egy differenciálmű: az atomi elemei konzervatív fogaskerekek, maga az kerekeket összeillesztő mechanizmus pedig neoliberális.
    Teljesen mindegy, hogy a jobb vagy a bal vagy mindkét kerék tapad, az eredő mindig előremutató forgás a főtengelyen.A két kerék sosem tapadhat egyformán az úton ám az egész mégis halad, mert nem a főtengely mondja meg a kerekeknek, ki mennyire hajtson, hanem a kerekek maguk engedik és közvetitik az erőt az útra, csak annyira, amennyire az a tapadásuk engedi.Igen, persze ott van a csúszós vagy jeges út problematikája, amikor az egyik kerék nem tapad, akkor a másik sem tud hajtani…igen, ilyenkor differenciálzárat kell kapcsolni, korlátozni a “lógós” kereket a szabad mozgásába, azonban ez időlegesen szükséges csak.
    Az állam elemi építőköveinek tehát maximálisan konzervatívnak kell lenniük, jó fogaskerekek kellenek.A fogaskerék szintjét a gépen belül pedig úgy kell meghatározni, hogy a fogaskerekek homológok lehessenek.Szükséges ez azért, hogy fogaskerék és fogaskerék között az döntse el az kap több nyomatékot a főtengelytől, aki nagyobb utat jár be miközben relatíve a legjobban tapad.Az összefogó rendszernek azonban liberálisnak kell lennie, hogy hadd hajthasson az a kerék a kanyarba, amelyiknek nagyobb utat kell bejátnia.
    Ezzel szemben az utolsó csavarig központosító, újraelosztó rendszer egy összehegesztett differenciálmű.A kerekek “nem tudják” merre megy alattuk az út, a kormányos meg hiába kormányoz, egy száraz, kellően nagy ívű kanyarban is a fának csapódik.Képzelje el, ha az oktatási rendszerben is egy tanár felolvasóvá válik értelmező helyett, az micsoda katasztrófa…pedig egy ideális újraelosztó rendszerben a tanárnak csak ennyi szerep juthatna.
    Lehet, hogy naív vagyok, de a Fidesz konzervatívnak látszó rendszerében ott a lehetőség a neoliberalista gépre.Az egységesített, normalizált intézmények egy differenciálmű vázlata.A legnagyobb baj az, hogy a fogaskerekek még szorulnak.Ezen én tulajdonképpen nem csodálkozom, 40+25 évig a lényegében mindig centralizált, lehegesztett differenciálmű volt mifelénk a divat, nehéz megszoknia a fogaskerekeknek, hogy lehetne forogni is, persze ehhez minden keréknek önálló valóság értelmezésre volna szükség.Például annyi elemi bátorságra, hogy a régiós különbségek vállalhatóak és az nem bűn hanem erény.
    A jelenlegi stádiumában ez a gép a látszatra már túl sokat ad és ez az egyetlen mérőszáma, ami emelkedik, kínosan ügyel arra, hogy minden kerék egyformán, egy irányba forogjon.Nem szabad hagyni, hogy beálljon a differenciálmű.Persze ez addig nehéz, amíg egy igazi vélemény van vagy sok teljesen ellentmondó vélemény és polarizáltság az alapértelmezett felállás,de nincs helye a diverzifikáltságnak.Amíg a kísérletek országos szintűek, addig sajnos a lemmingek sorsa adatott nekünk.

    A totális neoliberalizmus halott, a korlátok közé szorított neoliberalizmus pedig épp olyan élő és hasznos lehet, mint a tehén, ami egy karámban ugyan, de szabadon koricálhat, legelhet.Ehhez hasonlóan látom én a kisebb államot is: engedi az értékteremtő és “jövedelmező” irányokat, de csak egy racionális karámon belül.Az ideállis állam semmi más, csak szabályok és azok betartására hivatott erőforrások: a karám kerítése.A legelnivalót ugyis a tehenek szedik össze és hiába rakjuk akár a szájába a füvet: ha az nem izlik neki, nem eszi, viszont egy tehén szívesen legel ott önszántából ahol más tehenek is legelnek.Az erősen újraelosztó állam akartlanul is stresszessé válik egy tehénnek.Szűk, tehénre szabott karámban ömlik a táp, csak nyitni kell a szájat és adni a tejet.Ha az erősen központosított és újraelosztó, mindenttudó állam az ideális, ahol az államot felépítő “gazdasági egyének” részleges szabadsága, a liberalizmus halott, akkor Cignano kedvenc filmje a Mátrix és pedig inkább Neo szeretnék lenni…akár egy halott Neo.

  • lzoli41

    Az egyenlőtlenség növekedésének kérdése meghatározó, amely Hazánkban fokozódik. A szabályozók a társadalmi együttélés szabályait a jogon keresztül alkotják meg. A munkavilágát a munkajog határozza meg. Sajnos van benne egy aszimmetria mégpedig az, hogy a munkástól az egyre magasabb termelékenységet várják el(a bővülő jövedelemtermelés végett), míg a bért időbérben állapítják meg(római jog eredetű, amiben a szegény szabadok eladták a munkaerejüket). Így a cél és annak díjazása elszakad egymástól. A kapitalizmus lényege a profitmaximalizálás ezért a cél az, hogy minél több ember, minél többet dolgozzon minél kevesebbért. A mostani jobbra tolódott nagy versenyben lévő világban ezt a tőkearisztokrácia teljesen kihasználta. A munkavállaló kicserélhető, így a díját nem a termelékenysége, hanem az alku határozza meg. Az előző tanulmányban szerepelt a 9. és az 1. decilis jövedelmi aránya, ahol a skandinávok szerepeltek legjobban. Én ezekből arra jutottam, hogy az állami szabályozástól(munkajog) hatékonyabb a felek közvetlen képviselőinek megállapodása, azaz ott nagyobb az érdekegyensúly. 2009-ben kapta az első nő megosztva a közgazdasági Nobel díjat néhai Ostrom asszony személyében, aki a kínai-orosz-mongol legelőn keresztül a legelő állapota alapján azt bizonyította, hogy a racionális önszabályozás a leghatékonyabb módszer szemben a többivel, mivel a mongol állapota volt a legjobb. Ez a valódi unortodoxia. Úgy gondolom, hogy ez is a felek kitárgyalt munkajogi megközelítésének eredményességét szemlélteti a jogi szabályozással szemben, amely a csak a tőke felé hajlik. Egyúttal a képviseleti demokrácia problémáit is mutatja, amellyel szemben a lehetséges részvételi demokrácia eredményességét is mutatja. Ezt bizonyítéknak is fel lehet fogni.
    Az adóztatás és állam mérete egy másik kérdéskör. Az állam esetében a Friedman-i pénzköltés negyedik esetével állunk szemben, amikor a más pénzét költik másra. Ez hatékonysági kérdés, amelyet logikailag fel lehet fogni multiplikátorként is. Ha egy egységet az egyik helyen hatékonyan költik el, míg a másikat nem az előzőnél növekedés lesz, míg a másodiknál államadósság. Mi ebben eddig nem voltunk hatékonyak. Ezzel foglalkozhatna a Költségvetési Tanács is.
    Az adóztatás jelentősen elmozdult, a tőke adóját enyhítette és a szegényebbet terhelte. Egy svájci matematikus a XVIII. században arra jutott, hogy 100 dollár a szegényebbnél hasznosabb mint a gazdagnál, mert az előbbi elkölti. Ez most is beigazolódott, hisz keresleti problémákkal küzdenek a gazdaságok.
    A liberalizmus számomra nagy befogadókészséget jelent, amely üdvözlendő és kívánatos, de ilyenek nagyon kevesen vannak, különösen Nálunk. Sajnos a neoliberalizmusról mindenkinek az jut eszébe, hogy ennek kapcsán fosztották ki a gazdagok és lett szegény. Lásd a munkajogot, van is alapja. Én ezt a módszert és megközelítést burzsujliberalizmusnak gúnyolom, mert a gazdagoknak biztosították a szabályozók a szegények kifosztásának lehetőségét, szabadságát. Sajnálom a liberalizmus besározódását, mert minden korszakos előrelépés ilyen természetű emberekhez kötődik(pl.: Deák Ferenc nemzeti liberális volt).

  • nagy zoltan

    A neoliberalizmus talán már nem népszerű eszme,de az öröksége annál inkább:
    a deregularizációkkal,a vámhatárok lebontásával,a pénzpiacok globalizációjával megteremtett ,nemzetállamokhoz már nem kötődő globális tőkések.
    Az a kevesebb mint 1%,akik a világ javainak bő felét birtokolják és akik a kisebb országok adótörvényeit vicclapok helyett forgatják(de a nagy államoknak is vajmi kevéssé sikerül bevonni őket a közteherviselésbe).

    Tanulságos a gazdagság igazi ismérve,a vagyoni helyzet szerint elemezni az országokat.
    Nézzük pl a Credit Suisse- Global Wealth Report 2014,33,oldal: a legfelső tized részesedése a teljes vagyonból:
    -Európában a legnagyobb a vadkeleti Oroszországban: a vagyon 85%át a legfelső decilis birtokolja.
    -második a milliárdos elfekvő Svájc 71,9%
    -a harmadik,az EU vagyonilag LEGKEVÉSBÉ egyenlő országa:SVÉDORSZÁG ,ahol az összvagyon 68,6%át birtokolja a leggazdagabb 10%.
    Jönnek utána sorban a skandinávok :Dánia 67,5%,Norvégia 65,8%,mémetek 61,7%.
    A sor végén meg az EU vagyonilag legkevésbé egyenlőtlen,”déli” országai:görögök 56,1%,franciák 53,1%,olaszok 51,5%.

    A tények szerint a “laza” adózású “mediterrán” országokban sokkal kiegyenlitettebb a vagyoni helyzet,mint a tehetséget és szorgalmat leképező magasabb jövedelmet büntető adózással “jutalmazó”, “egyenlőségre törekvő északi modell országai” -ban,
    A skandináv modellben,ahol a vagyoni tények alapján a leggazdagabbak sikeresen kibújnak a “progressziv” adók alól.

    • Zoltán Pogátsa

      Erdekes adatok! Forras please!

    • Zoltán Pogátsa

      Amugy hogyan lehet motivalo a mar megszerzett vagyon?

    • KZoltán

      Nem látok ellentmondást a Piketty- és a Cingano-tanulmány valamint a hivatkozott táblázat között. Pikettyék a jövedelmek statisztikai adatainak elemezésével (a C-S-tanulmány 28. oldala akár a Piketty-könyvől is jöhetne) igazolják Keynes tanítását (amit olyan valódi vállalkozó, mint pl. Henry Ford is vallott): ha a torta – a GDP, az összjövedelem – felosztásának arányait az alsó decilisek javára eltolják, az fenntartja a gazdaság növekedéséhez, a gazdasági válság elkerüléséhez szükséges hatékony keresletet. Ez egyszerűen azért van így, mert az alsó decilisek nem halmozzák fel a jövedelmüket, hanem elköltik. Ez a kereslet vezérelte gazdaság elve. A C-S-tanulmány 33. oldali táblája azért fontos, mert azt mutatja, hogy a jövedelem ilyen redisztribúciójával a felső decilis és centilis is jól járhat: mert a tortából való részesedésük aránya kisebb ugyan, de mivel e felosztás által a torta maga nagyobb, az a része, amelyet ők kapnak, méretében szintén nagyobb lehet, mint amekkora lenne, ha csökkenne a redisztribúció, ami által nőne az ő jövedelmük aránya. Ez utóbbi a kínálati gazdasági elve, csakhogy így nincs fenntartva a növekedéshez szükséges hatékony keresletet. Az is fontos következmény, hogy a gazdasági válság elkerülésével a vagyonfelélés, -csökkenés is elkerülhető.
      Svájc és Svédország kapcsán annyit azonban mindenféleképpen meg kell említeni, hogy ott már vagy kétszáz éve nem volt háború, amely leginkább pusztítja a vagyont, sőt a vh. alatt – finoman szólva – inkább gyümölcsöző gazdasági kapcsolatot tartottak fent a nácikkal, csakhogy elkerüljék a megszállást.

  • gmihaly

    Mi a pihe, most már zsarnokság a demokrácia? Avagy a fürdővízzel a gyereket is sikerült kiönteni? Miért is lett a demokrácia eszméje “szétpofázva”?

    • Bognár Attila

      Bocs, de már a régi görögöknél is…
      Athén lakosságának 15% volt szavazásra jogosult “szabad polgár” (mellesleg ugye mind férfi!) :O

      • gmihaly

        Erről felhomályosítani az olvasót, a későbbi választópolgárt, ez lenne a média feladata. De ők szereptévesztésben vannak, önjelölt negyedik hatalmi ágnak képzelik magukat.

        • Bognár Attila

          Több balos médiáktól is megdöbbenve hallottam azt a dezinformációt, hogy: (kb.)
          – választáson csak pártok indulhatnak! :O
          ((gykv. függetlenek IS indulhatnak!))

          • gmihaly

            Hogy kerül a csizma az asztalra? És miért kellett ezen ennyi ideig kotlani?

  • csaba

    ja,látjuk hogy az ellenzék(ha összefog mindenki mindenkivel) vesztésre áll,akkor változtassunk meg mindent.Ezek az ötletek vajon 2002 után miért nem merült fel?

  • Péter István

    Hát igen, a veszteseknek soha sem jó a választási rendszer, ezért aztán trükköznek és hazudnak. Így például, azokat is beszámítják a viszonyítási alapba, akik nem vesznek részt a választáson.

    • Vidéki

      Egy cigányzenész mondta:

      Ha nálunk a prímás rosszul játszik, nem a hegedűt cserélik le!

    • Gergely Sándor

      A győzteseknek még jobb. Így lehet egy érdektelenségbe fulladt népsavazást vagy nemzeti inzultációt 98 meg 99 %-os támogatásnak beállítani.

    • Bognár Attila

      – vagy pl. kinyilatkoztatják (a vesztesek!), hogy:
      “A haza nem lehet ellenzékben!” :O

  • lényeglátó

    Pofátlanok! összeget is előirnátok?

    Hogyan működtessük a
    demokráciát?

    (államigazgatási
    koncepció vázlata)

    10 fő
    választópolgár választ maga közül egy vezetőt (tizedes, lakóbizalmi, stb.)
    10 tizedes
    választ, maguk közül egy századost, önkormányzati testületi tagot.
    10 százados
    választ, maguk közül egy vezetőt, (községi polgármesteri szint)
    10
    polgármester választja a megyei önkormányzati képviselőt, városi
    polgármestert
    10 tízezres
    képviselő választ maga közül az alsóbb szint többségi szavazatával választ
    Országgyűlési képviselőt.10
    országgyűlési képviselő választja a megyei önkormányzati, (kis megyéknél a
    tartományi,Régió, önkormányzati elnököt)
    10
    önkormányzati elnök választja, (javasolja, kijelöli) az alsóbb szint
    bevonásával, maguk- közül a minisztereket, állam és kormányfőt.
    A vezetői
    szintek vezetőit a két alsóbb szint választói választják meg, és az alsóbb
    szintű vezetők kétharmados többséggel kezdeményezhetik a visszahívását!
    A vezető működéséért, ellenőrzéséért
    az alatta lévő kilenc fő, a választói, felelősek! A lényeg: minden elsőszámú vezetőt ismer, segít, támogat,
    ellenőriz, másik kilenc hasonló kvalitású, rangú társa, és így hatékonyabban
    érvényesül (het) a megválasztó közösség érdeke, leszorítható a „kiscsoport
    érdek”, vagy a korrupció lehetősége!
    Tapasztalatom szerint ez az a
    pont, amely tervemet ellenszenvessé teszi a mai rendszer élvezői számára,
    mert választott uraink nem kívánják a hatékony ellenőrzést!
    A tízfős vezetői szintek tartoznak
    havonta, heti eltolással, vagy szükség szerint találkozni, megválasztottjukat
    munkájáról beszámoltatni, ellenőrizni, működéséért felelősséget vállalni.
    A választók utasíthatják 2/3
    többséggel a vezetőjüket az általuk meghozott határozat képviseletére,
    illetve végrehajtására. Az ülések határozatait, álláspontjait rögzíteni kell.
    A választott testület a tagok 70%
    jelenléte esetén határozatképes. A határozathozatal ismét 2/3 s többséget
    igényel. A határozat a jelen nem lévőkre is kötelező. A távollevő testületi
    tag szavazata elfogadható, ha annak akaratnyilvánítása az adott kérdésben
    bizonyítható, pl. képtelefon, vagy Internetes aláírással hitelesített, vagy
    előzetesen írásban leadott szavazattal az adott kérdésben.
    Ha valamely kérdésben a tízfős
    testület dönteni nem tud, vagy a kérdés fontossága indokolja, úgy a
    megválasztó testület összehívásával beszéljék meg, és hozzák meg a döntést
    többségi szavazással.
    Ahol a helység lélekszáma az ezres-tízezres százezres stb. lélekszám közzé esik, ott
    a második, törtszavazattal (100-as, vagy 1000-es bíró) vezető a helyettes,
    vagy, társközség önálló vezetője legyen (lehet) a két alsóbb szintű vezető
    testület (100 fő) többségi szavazatú megválasztása útján.
    A felvázolt
    koncepció részletes működési, feladat, és hatásköri kidolgozása az
    érintettek, és álam igazgatási szakemberek bevonásával készíthető el.
    Utóirat: Akkor, amikor egy vállalat
    irányítása is többszintű, akkor bizony avítt, és egyáltalán nem hatékony a
    kétszintű államirányítás! A rendeleti
    (törvényi) utasításrendszer. Az eredmény visszacsatolása nélkül, megint csak
    a káoszt eredményezi, mert a korrekciós lehetőség kicsi, nehézkes. Mert ahhoz
    el kellene ismerni a törvény, (és a törvényhozók, rossz, silány munkáját!)

    (államigazgatási
    koncepció vázlata)

    10 fő
    választópolgár választ maga közül egy vezetőt (tizedes, lakóbizalmi, stb.)

    10 tizedes
    választ, maguk közül egy századost, önkormányzati testületi tagot.

    10 százados
    választ, maguk közül egy vezetőt, (községi polgármesteri szint)

    10
    polgármester választja a megyei önkormányzati képviselőt, városi
    polgármestert

    10 tízezres
    képviselő választ maga közül az alsóbb szint többségi szavazatával választ
    Ország

    gyűlési képviselőt.

    10
    országgyűlési képviselő választja a megyei önkormányzati, (kis megyéknél a
    tartományi,

    Régió, önkormányzati elnököt)

    10
    önkormányzati elnök választja, (javasolja, kijelöli) az alsóbb szint
    bevonásával, maguk- közül a minisztereket, állam és kormányfőt.

    A vezetői
    szintek vezetőit a két alsóbb szint választói választják meg, és az alsóbb
    szintű vezetők kétharmados többséggel kezdeményezhetik a visszahívását!

    A vezető működéséért, ellenőrzéséért
    az alatta lévő kilenc fő, a választói, felelősek! A lényeg: minden elsőszámú vezetőt ismer, segít, támogat,
    ellenőriz, másik kilenc hasonló kvalitású, rangú társa, és így hatékonyabban
    érvényesül (het) a megválasztó közösség érdeke, leszorítható a „kiscsoport
    érdek”, vagy a korrupció lehetősége!

    Tapasztalatom szerint ez az a
    pont, amely tervemet ellenszenvessé teszi a mai rendszer élvezői számára,
    mert választott uraink nem kívánják a hatékony ellenőrzést!

    A tízfős vezetői szintek tartoznak
    havonta, heti eltolással, vagy szükség szerint találkozni, megválasztottjukat
    munkájáról beszámoltatni, ellenőrizni, működéséért felelősséget vállalni.

    A választók utasíthatják 2/3
    többséggel a vezetőjüket az általuk meghozott határozat képviseletére,
    illetve végrehajtására. Az ülések határozatait, álláspontjait rögzíteni kell.

    A választott testület a tagok 70%
    jelenléte esetén határozatképes. A határozathozatal ismét 2/3 s többséget
    igényel. A határozat a jelen nem lévőkre is kötelező. A távollevő testületi
    tag szavazata elfogadható, ha annak akaratnyilvánítása az adott kérdésben
    bizonyítható, pl. képtelefon, vagy Internetes aláírással hitelesített, vagy
    előzetesen írásban leadott szavazattal az adott kérdésben.

    Ha valamely kérdésben a tízfős
    testület dönteni nem tud, vagy a kérdés fontossága indokolja, úgy a
    megválasztó testület összehívásával beszéljék meg, és hozzák meg a döntést
    többségi szavazással.

    Ahol a
    helység lélekszáma az ezres-tízezres százezres stb. lélekszám közzé esik, ott
    a második, törtszavazattal (100-as, vagy 1000-es bíró) vezető a helyettes,
    vagy, társközség önálló vezetője legyen (lehet) a két alsóbb szintű vezető
    testület (100 fő) többségi szavazatú megválasztása útján.

    A felvázolt
    koncepció részletes működési, feladat, és hatásköri kidolgozása az
    érintettek, és álam igazgatási szakemberek bevonásával készíthető el.

    Utóirat: Akkor, amikor egy vállalat
    irányítása is többszintű, akkor bizony avítt, és egyáltalán nem hatékony a
    kétszintű államirányítás! A rendeleti
    (törvényi) utasításrendszer. Az eredmény visszacsatolása nélkül, megint csak
    a káoszt eredményezi, mert a korrekciós lehetőség kicsi, nehézkes. Mert ahhoz
    el kellene ismerni a törvény, (és a törvényhozók, rossz, silány munkáját!)

  • Miklos Maroti

    Nagyon fontos a szabalyrendszer, teljesen mas csoportdinamika johet ki a vegen. Sajnos nagyon nehez azt elorejelezni hogy mi is fog tortenni az egyes szabalyrendszerekben, azaz milyen dinamika alakul ki. Az lenne a jo, ha egyszerre tobb modszert ki lehetne probalni, pl. a partok egyuttmukodesere vonatkozo szabalyok megyenkent masok lehetnenek, es akkor meg lehetne nezni hogy mi mukodik es mi nem.

  • Retel Tulio

    Eddig ez a legjobb ötlet amit olvastam. És hát igen a választási rendszert sürgősen modernizálni kell a 21. század adta igények és lehetőségek szerint.

  • Ági33

    A választási rendszerünknwk nemcsak maga a választási törvény a legnagyobb baja, hanem az a további jogi környezet, amely működését megbénítja. Média használata, plakáttörvény, választási körzetek, legfőbb ügyész és egyéb helyekre bebetonozott, interpellálhatatlan pártkatonák stb.
    Beszélgetés László Róbert választási szakértővel 3 percben:

    null – Via euronews: http://www.euronews.com/2017/07/26/european-commission-concerned-as-russia-sanctions-bill-passes-in-us-congress/