A politika és az ideológiák védelmében, a pártokrácia ellen

majomtunti

A magyar demokrácia betegségének az oka, hogy szinte kizárólag pártokra bíztuk eddig a közéletünk alakítását. Pártok nélkül nincs képviseleti demokrácia, de aktív állampolgárok nélkül csak pártokrácia van. Válasz Misetics Bálintnak.

 

 

Nem azt mondom, hogy nem kellenek pártok. Ám kizárólag a pártokra bízni a demokráciát olyan, mintha csak a tőkésekre bíznánk a kapitalizmus működését.

Misetics Bálinttal mindig jó egyet nem érteni. No nem azért mert az önmagáért való intellektuális vita bármelyikőnket is inspirálna. Hanem azért, mert az álláspontjaink egymáshoz való közeledésébe vetett bizalom teremti meg az egyet-nem-értés kultúráját, amely annyira nagy hiánycikk a kölcsönös gyűlölködésre alapuló magyar közbeszédben. Misetics most engem tett egy olyan gondolati pozícióba a tegnap megjelent cikkében, amelyben én nem is álltam, de ennek a segítségével világított rá érdekes dolgokra a pártellenesség, a politika és az ideológiák kapcsán.

 

Az egész huszadik századi magyar történelem, néhány ritka kivételtől eltekintve, arról szólt, hogy az uralkodó elit arra nevelte a népet, hogy az ne foglalkozzon a közügyekkel. Az úri huncutság. Az elmúlt közel három évtizedben a pártjaink erre csak ráerősítettek. Azért, mert könnyebb a rajongók hadát propagandával irányítani, mintsem gondolkodó és cselekvő állampolgárokat minden esetben meggyőzni. A magukat demokratikusnak való pártok egy része is tökéletesen megvan az alattvalói attitűddel rendelkező fan clubjaikkal. A döntés úgyis a pártközpontban születik, lent meg marad a morgás elidegeníthetetlen joga, a ius murmurandi.

A párt érdeke megelőzi a nép érdekét a legtöbb esetben. Ezért nincs is együttműködés az Orbán-rendszerrel szemben.

A Fidesz átalakulása bázisdemokratikus pártból, testületi vezetésű párttá, majd egy személy köré szerveződő rajongótáborrá, nem egyedi eset, hanem a magyar demokrácia válságának tünete. Az önálló gondolkodásra képes, párton belül is vitázó embereket mindenhonnan elűzték szépen lassan. Többségbe kerültek a háttérben intrikázók, a felefelé nyalók lefelé taposók, és a sunyi haszonlesők. Vagy azzá lettek a jó emberek is, mert ez tűnt az érvényesülés útjának. 

 

A hatalom olyan keménydrog, ami csak a legnemsebb lelkű embereket nem torzítja el.

 

S mivel nem voltak a pártokkal folyamatosan kapcsolatban lévő aktív állampolgárok akik kijózanították volna időben a hatalmon lévőket, ezért a fenti folyamat egyre gyorsult. Ezért lett olyan rossz képe a politikának, ezért olyan alacsony a politikumba vetett bizalom. Pontosan ezért kell más kereteket találni a közéleti cselekvésnek, hogy a a pártokkal együtt dolgozva, őket inspirálva, javítani lehessen a pártok működésén kívülről. Ez a missziónk a Tettek Ideje kezdeményezéssel is.

 

A pártok nélkülözhetetlenek, mert közösséget adnak, egy olyan politikai családot, ahol a hasonló célokkal, értékekkel, vágyakkal, tervekkel rendelkezők közösen alakíthatnak ki egy világképet, ideológiát. A momentumos hazugság az ideológiák túlhaladásáról, inkább a meglévő látens belső politikai konfliktusok elfedéséről szólhat, mintsem valódi új tartalomról. Misetics és én is jól ismerjük ezt a volt közös pártunk azon korszakából, amikor nem mert kimondani magáról, hogy zöld. A bal-jobb természetes érdekkonfliktus megtagadása, a belső kohézió hiányának volt a jele akkor.

 

Ideológia nélkül a politika erkölcstelen hatalomhajhászás. Pártok nélkül a politika meddő ökölrázás. A párt és az ideológia szükséges, de nem elégséges feltétele a demokráciának, mert kell hozzá az aktív állampolgár is, akiről végső soron az egész politika szól.

 

Vágó Gábor

 

tetszett_a_cikk3

 

  • Péter István

    De viszont az állampolgárok döntései abszolúte szuverének, az aktív választópolgárokat nem kell nevelni és kritizálni sem illendő.

  • Attila Fábián

    Közel a választás, valami minimumban meg kell egyezni! A Jobbikkal is!