Bezárás
Uncategorized

A farkast kiáltók esete a fasizmussal

Fasiszta-e Orbán rendszere? Igen, kezd az lenni. Segít-e a helyzeten, ha azok fasisztáznak, akik húsz éve semmi mást sem csinálnak? Nem, sőt!

Két komoly politikai baja van Magyarországnak, az egyik a kormánya, a másik az ellenzéke.

Orbán lépésről lépésre halad előre a Putyin és Erdogan által fémjelzett autoriter fasizmus felé kanyarodó úton. Lehet tankönyvi definíciókkal dobálózni, de azt mindannyian érezzük, hogy egyre kevesebb a szabadság, és egyre több a fenyegetettség az országban.

Pár olyan jellemző, ami a fasiszta rendszerek sajátja, és az Orbán- kormány fő politikájává vált. Egyik folyamat sem tart ott, hogy ki tudnánk jelenteni, hogy fasizmus van, de az irány és a végcél egyértelmű.

1) Az érdekképviseleteket korporativista módon szervezik át (pl. Pedagógus Kar, MMA), tehát nem a dolgozók érdekeit csatornázzák be a hatalom felé, hanem a hatalom érdekeit a dolgozók felé. Ez Mussolini újítása, kár volna tagadni, hogy nem erre tartunk.

2) A média szinte teljes kontrollja. Vörös és barna diktatúrák sajátja, hogy nem lehet másnak szava, mint az uralkodó pártnak. Az európai normák között ezt úgy oldják meg, hogy felvásárolnak minden médiát. Akit nem tudnak, azt ellehetetlenítik, és folyamatosan hiteltelenítik.

3) Az állam és a párt összefonódása. A köztisztviselői kar helyett kormánytisztviselők dolgoznak, nem az államért, hanem a kormányért. A polgármesterek ugráltatják az elméletileg tőlük független jegyzőket. Az állam működtetésében szakemberek jószerivel alig maradtak, csak pártkatonák. A nagypofájú fidelitaszosoknak többet ér a szava, mint a harminc éve a szakmában dolgozó szakembereknek.

4)  Egypárt rendszer kialakítása. A választási törvény, a rendszerszintű korrupcióval működtetett pártfinanszírozás csak a halovány esélyét adja meg az ellenzék létezésének. Ellenzékieket tesznek el láb alól, vagy csinálnak ki különböző ürügyekkel.   

Előre le kell szögeznem, hogy csupán két dologban értek egyet a Bokros Lajossal. Hogy le kell váltani Orbánt, és abban, hogy miként kell leváltani. Ennyi elég is volna az együttműködéshez. Ám az áporodott fasisztázás ugyanúgy vállalhatatlanná teszi, mint amikor zokni szandálban megy be a TV-be.

Mit csinált Bokros Lajos? Eladta az országot kilóra, és ezt erősen eufemizálva privatizációnak nevezték el. Pár ezren nagyon megszedték magukat, és bebiztosították akkor évtizedekre az elitben a pozíciójukat, miközben milliók egzisztenciája tört derékba. Most az akkor elitbe kerültek ajnározzák a nagyon okos Bokrost, miközben az akkor semmizett ország vesztes milliói a hóvégi csekkekkel küzdenek, és se idejük, se erejük a politikai csatározásokkal foglalkozni.  

Azóta egy kivételével semmi érdemi dolgot nem hallottunk Bokrostól, csak a diktatúrázást, a fasisztázást. Annyiszor fasisztázott, és diktatúrázott, hogy már lassan ő is unja. Mi is őt. Tamás Gáspár Miklóssal, és Gazda Alberttel együtt azt gondolom, hogy nincs jobb az Orbán rendszernek, mint amikor a politikai múmiák a régi horrorfilmekbe illő módon elkezdenek fasisztázni.

Ha tényleg kialakul a fasizmus, akkor már senki sem hiszi el. Mint a mesében a pásztorfiúnak, aki túl sokszor kiáltott farkast.

Vágó Gábor

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom