A farkast kiáltók esete a fasizmussal

bokrosdiktatura2

Fasiszta-e Orbán rendszere? Igen, kezd az lenni. Segít-e a helyzeten, ha azok fasisztáznak, akik húsz éve semmi mást sem csinálnak? Nem, sőt!

 

 

Két komoly politikai baja van Magyarországnak, az egyik a kormánya, a másik az ellenzéke.

 

Orbán lépésről lépésre halad előre a Putyin és Erdogan által fémjelzett autoriter fasizmus felé kanyarodó úton. Lehet tankönyvi definíciókkal dobálózni, de azt mindannyian érezzük, hogy egyre kevesebb a szabadság, és egyre több a fenyegetettség az országban.

 

Pár olyan jellemző, ami a fasiszta rendszerek sajátja, és az Orbán- kormány fő politikájává vált. Egyik folyamat sem tart ott, hogy ki tudnánk jelenteni, hogy fasizmus van, de az irány és a végcél egyértelmű.

1) Az érdekképviseleteket korporativista módon szervezik át (pl. Pedagógus Kar, MMA), tehát nem a dolgozók érdekeit csatornázzák be a hatalom felé, hanem a hatalom érdekeit a dolgozók felé. Ez Mussolini újítása, kár volna tagadni, hogy nem erre tartunk.

2) A média szinte teljes kontrollja. Vörös és barna diktatúrák sajátja, hogy nem lehet másnak szava, mint az uralkodó pártnak. Az európai normák között ezt úgy oldják meg, hogy felvásárolnak minden médiát. Akit nem tudnak, azt ellehetetlenítik, és folyamatosan hiteltelenítik.

3) Az állam és a párt összefonódása. A köztisztviselői kar helyett kormánytisztviselők dolgoznak, nem az államért, hanem a kormányért. A polgármesterek ugráltatják az elméletileg tőlük független jegyzőket. Az állam működtetésében szakemberek jószerivel alig maradtak, csak pártkatonák. A nagypofájú fidelitaszosoknak többet ér a szava, mint a harminc éve a szakmában dolgozó szakembereknek.

4)  Egypárt rendszer kialakítása. A választási törvény, a rendszerszintű korrupcióval működtetett pártfinanszírozás csak a halovány esélyét adja meg az ellenzék létezésének. Ellenzékieket tesznek el láb alól, vagy csinálnak ki különböző ürügyekkel.   

 

Előre le kell szögeznem, hogy csupán két dologban értek egyet a Bokros Lajossal. Hogy le kell váltani Orbánt, és abban, hogy miként kell leváltani. Ennyi elég is volna az együttműködéshez. Ám az áporodott fasisztázás ugyanúgy vállalhatatlanná teszi, mint amikor zokni szandálban megy be a TV-be.

 

Mit csinált Bokros Lajos? Eladta az országot kilóra, és ezt erősen eufemizálva privatizációnak nevezték el. Pár ezren nagyon megszedték magukat, és bebiztosították akkor évtizedekre az elitben a pozíciójukat, miközben milliók egzisztenciája tört derékba. Most az akkor elitbe kerültek ajnározzák a nagyon okos Bokrost, miközben az akkor semmizett ország vesztes milliói a hóvégi csekkekkel küzdenek, és se idejük, se erejük a politikai csatározásokkal foglalkozni.  

 

Azóta egy kivételével semmi érdemi dolgot nem hallottunk Bokrostól, csak a diktatúrázást, a fasisztázást. Annyiszor fasisztázott, és diktatúrázott, hogy már lassan ő is unja. Mi is őt. Tamás Gáspár Miklóssal, és Gazda Alberttel együtt azt gondolom, hogy nincs jobb az Orbán rendszernek, mint amikor a politikai múmiák a régi horrorfilmekbe illő módon elkezdenek fasisztázni.

 

Ha tényleg kialakul a fasizmus, akkor már senki sem hiszi el. Mint a mesében a pásztorfiúnak, aki túl sokszor kiáltott farkast.

Vágó Gábor

 

tetszett_a_cikk3

 

  • lzoli41

    A hazai kkv. szektort sok probléma sújtotta és sújtja. Az egyik a reálfelértékelődés, hisz a forint árfolyama miatt nem volt versenyképes. A forintot hagyni kellett volna kiszámíthatóan gyengülni és nem kellett volna belőle carry trade devizát csinálni, még Járaiék idejében. Ez ütötte agyon a devizahiteleseket. A másik probléma pedig az alacsony jövedelmezőség. A vállalati hitelek is jövedelemcserék, azaz megkapom most a jövőbeli jövedelmem és visszaadom a jövőben. A visszafizetéshez jövedelem kell. Ha nincs abból elegendő nem tudom visszaadni és ennek növekedésével(fizetésképtelenség) csökken a hitelezés és emelkedik a kockázat. A tartós hitelezés bővüléséhez emelkedő jövedelemtermelő képesség kell. Ennek kulcskérdése a nagyvállalatok és kkv.k közötti szerződési relációban dőlnek el, amik kihatnak az itteni bérekre is(ezért alacsony a bér is). Az egyenlőtlenségek kiindulópontja itt van. OKA ENNEK AZ, HOGY NEM FÉRNEK ÉS FÉRTEK HOZZÁ A PIACHOZ. A támogatások gyenge hatékonysága is ennek köszönhető. Ha nem növekszik tőle e jövedelemtermelő képesség, attól nincs előrelépés csak vegetáció, szinten maradás. A magyar vállalati szektorban a személyegyesítő társaságokhoz korlátolt felelősség van és volt telepítve(azaz lehetett a más kockázatára vállalkozni), aminek szintén volt és van is kockázati felára(Ebből ered az “adótemető” is). Az ügyvezetők felelőssége és a tulajdonosok készfizető kezessége ezt oldja. Az NHP sikere a jövedelemtermelő képesség emelkedésén múlik. Az NHP lehetőségét a tartós kamatvágások nyitották meg, amit a környezetünkhöz mért reálkamat különbségek mozgatnak és határozzák meg az árfolyamot. A bankadó sajnos gátolta a bankok hitelezési hajlandóságát, így a bankrendszer prociklikusságát erősítette(ez rendszerszintű kockázat), ami segítette az NHP megszületését, azaz van benne kényszer is. Én bízok benne, hogy sikeres lesz és drukkolok is érte. Az emóción kívül azonban kell hozzá a jövedelemtermelő képesség emelése, ami erős katalizátor lehetne a magyar gazdaság számára. Ez pedig benne van a piacban, csak el kellene ismerni a bevételekben is a teljesítményt. Ehhez pedig érdekegyensúlyban létrehozott szerződések kellenek(szabályozási kérdés). A TESCO adók helyett ezt kellene kikényszeríteni(annál is inkább, mert a CBA sem ad többet, sőt!), amin keresztül bővülne az adó cash-flow is. Ha ez nem megy tovább fogunk vergődni vagy lejjebb csúszni a közepes jövedelmű országok csapdájában. Bízom benne elég tömör voltam.

    • Zoltán Pogátsa

      Ez egy érdekes gondolatmenet, köszönönm. Mit értesz az alatt, h nem fértek hozzá a piachoz?

      • lzoli41

        Sokat szoktam azzal foglalkozni, hogy jó árat érjek el, ha veszek valamit vagy ahol dolgozok ott szerzek be valamit. Akkor érek el jó árat, ha több helyről tudok beszerezni és ezt az eladók előtt fel tudom tárni, azaz tudok alkudni. Ez a piachoz való egyik hozzáférés. A bevételek esetén ugyanez a helyzet. Ott a kereskedelmi csatornákon keresztül megy az áru és azon keresztül jön a bevétel. Ennek az előállításában sokan vesznek részt. Ez egy hálózat, ami rácsatlakozik a piacra, ahol a vevők vannak és a pénz, azaz a piac. A hálózat minden tagja odateljesít és várja az anyagi elismerést. A bevétel a hálózat tagjai között szerződések útján oszlik meg. Ha valaki nem kapja meg a teljesítményével arányos bevételét, mert azt az egyik szerződés(a profitmaximalizálás(ez a kapitalizmus lényege) túlzása miatt) megakadályozza, az nem fér hozzá a piachoz. Ezt értem alatta. Aki részt vesz a hálózatban és előtte akadálya van, az a többit is akadályozza. Én ezt jövedeleméknek nevezem. Meglátásom szerint sok munkából élő szegény embert ezért kell államilag támogatni. Tehát, ha Ő is kapitalista módon hozzáférne a piachoz, helyre állna az adó cash-flow (nem offshorozná el a multi)és nem is kellene támogatni a szegényeket, ami csökkentené az állami kiadásokat. Így nézve a minimálbér kérdése piaci kérdés és legkevésbé szociális.
        Miután több oldalról belemerültem a bevételek megoszlásába, azután láttam egy műsort a BBC Hard Talk-on(a Hír Tv-n keresztül), amelyben Roberto Unger-t(Harvardon tanította jogra Obamát és Brazíliában volt stratégiai miniszter(ötletminiszternek gúnyolták)) faggatták a szebb jövőről és Ő szépen összefoglalta ezt a kérdést a következőképpen:
        “Több embernek többféleképpen még több hozzáférést kell adni még több piachoz”
        Azóta ez az egyik jelmondatom.
        Ő ezt több irányból kibontotta, de ezalatt értem én azt is amit a fentiekben leírtam. Költségoldalról a piachoz való jó hozzáférés van a kötelező felelősségbiztosításoknál. Ahol nincs jó hozzáférés a beszerzésekhez azt költségéknek nevezem. A magyar embereket a jövedelemék+adóék+költségék együtt fogja vissza. Remélem nem voltam terjengős.

        • Zoltán Pogátsa

          És ebből a szempontból Mo miért más, mint egy másik ország?

          • lzoli41

            Lehet, hogy rosszul fejeztem ki magam, mert nagy valószínűséggel hasonló lehet a megközelítés. A mondanivalóm lényege nem ez lett volna, hogy csak nálunk van így, hanem az hogy ez a Mi jelentős problémánk. Mondjuk Unger sem a környéken él. A kérdés szempontjából meghatározott nézőpont irányából még nem vizsgáltam a témát és rálátásom sincs. Így hirtelen megközelítve a minimálbérek eltérőek, az átlagbérek is eltérőek(ezek is piaci kérdések, mert jórészt ugyanabba a környezetben vagyunk), a mediánt nem tudom, nálunk a vezetői bérek magasabbak mint a V4 országainál, míg a beosztottaké alacsonyabb(most nem tudom meghivatkozni, hogy mikor olvastam, de az origo.hu-n vagy az index.hu-n volt). Az átlag és a medián különbsége nálunk magas. Az EU 15-20 legszegényebb régiójából négy magyar, amelyek jellemzően mezőgazdasági beállítódásúak. Ebben vélek összefüggést, amely a hozzáállás arányában lévő eltérésre mutathat. Költségékben egy tipikus eltérés volt a lengyel és a magyar CHF hitelekben, mert nálunk nem volt meghatározva a kamatváltozás módszere(kiszerződték a kamat-transzmissziót, ami miatt nem ment át a szerződéseken a példátlan monetáris lazítás), míg a lengyeleknél a CHF Libor-hoz volt kötve. Ez jelentős különbségnek tekinthető és ütött is rajtunk. Összességében a három együttes tétel(három ék) különbségei a meghatározóak. Én így nem vizsgáltam, de ugyanabban a környezetben az első helyekhez képest(V4) teljesen lemaradtunk, így biztosan vannak aránybeli különbségek, mert azt az emberi tényezőink nem indokolják. A képviseleti demokráciáink sikeressége is eltérő.A fentiek a V4-re vonatkozó összehasonlításra irányultak. A kérdés egy kicsit meglepett. Még át gondolom és, ha van még lényeges tény, azt megírom. Mondjuk ennek feltárása igazolhatná is a lényeget.

          • lzoli41

            Valóban nem más Magyarország mint a többi ország,legfeljebb az arányok mások. Az egyenlőtlenségeknek ez(a piachoz való korlátozott hozzáférés) a kiindulópontja. Egy tanulmány szerint a világon kb. 600 értéklánc van, ami körül szerveződik a világgazdaság. Ezen keresztül nem tűnik bonyolultnak az érdekegyensúly megkeresése. Az OECD-nek van egy új adózási irányelve a kis kockázat kis haszon, nagy kockázat nagy haszon elv. Ezt másra is lehet alkalmazni. kiegészítve a befektetések nagyságának összevetésével. A modern megközelítésben egy szakma megszerzése is befektetés. Sajnos a számvitel ezt nem mutatja ki. A tegnapi utolsó hozzászólásom nem a kívánt irányba ment el(agyalás lett). Elfogult vagyok a saját honfitársaimmal, de az arányok erősek.

  • KZoltán

    Neoliberálisaink kifejezetten gyűlölik a hazai KKV-kat. Elegendő csak egyik vezető prominensüknek, Békesinek arra az interpellációra adott válaszára gondolni, amely azt javasolta, hogy a közműszolgáltatókért kapott pénzt (az is jó téma, ahogy azokat privatizálták) ne adósságtörlesztésre (egy újabb jó téma) fordítsák, hanem hazai vállalkozások fejlesztésére, hogy majd azok hozamából törlesszünk inkább. A válasza lényegében az volt: nincs olyan hazai vállalkozás, amelynek hozama pozitív lenne, ezért nem szabad azokat támogatni. A nem támogatás a gyakorlatban aztán kifejezetten gátlás lett, mert a külföldijeiknek adtak rakás támogatást, pl. adó- és vámkedvezményt stb., amit a hazaiak nem kaptak meg – mintha a külföldinek a 100 m-es futást 50 m-ről kellene csak kezdenie.

    • Zoltán Pogátsa

      Na ezert is eletveszelyes a sok handabandazo politikus, mert a higgadt, szakmazo politikusok, mint amilyen Bekesi is, hirtelen vonatkoztatasi pontta valnak, barmennyire problemas is, amit mondanak…

    • Nevem Van Petrovics

      Nem vagyok neoliberális, és nem is gyűlölöm a KKV-kat, sőt ! Mégis ki kell igazítani az itt leírt véleményedet a KKV-k adófizetői pénzből való támogatási igényével kapcsolatban. Egy olyan közegben, ahol a szocializmus fertője uralkodott évtizedeken át, és az emberek hozzászoktak az ingyen pénzhez, a támogatásokhoz, és ahhoz, hogy úgyis az a dolga az államnak, hogy pénzügyileg kisegítsen mindenkit, aki nehéz helyzetbe került, ott először bizonyítani kellene a képességet, aztán támogatást kérni. Ha a támogatás adja meg az alaphangot, “mert az jár”, akkor ahhoz igazodik a KKV döntéshozó is, mint alapállapothoz. Ez pedig maga a csúszda teteje, ahonnan út csak lefelé vezet. Amikor beépül a tudatba és a tervezésbe a támogatás, mint ami jár, az kényszerpályán téríti el a vállalkozó döntéseit egy irracionális világba, ahol csak rövid távon lehet elevickélni, de hosszú távon a piac menthetetlenül kiszórja ezeket.

    • Nevem Van Petrovics

      A külföldi, idetelepülő vállalkozások támogatásával kapcsolatban: mindig csodálkozva olvasom az ilyen véleményeket, mert azt hittem mindenkinek nyilvánvaló, hogy nem szeretetből kapják ezek a küldöldiek az adókedvezményeket, hanem egy üzleti kompromisszum keretében. Persze, hogy jobb lenne, ha nem kellene kedvezményben részesíteni őket, mert akkor több bevétel kerülne az államkasszába. Csak a rögvalóság az, hogy ők sem a két szép szemünkért, nem is az átlagon felüli műveltségünkért, szakmai képzettségünkért, munka iránti elkötelezettségünkért, szorgalmunkért ruháznak be itt, mert ilyen átlagot meghaladó adottságokkal nem rendelkezünk. Pedig egy német, svájci, osztrák, olasz,…. nagyvállalatnak nem kellene semmiféle adókedvezmény, ha a dél-koreai munkafegyelemmel, japán szorgalommal, svájci precizitással, német innovatív készséggel, a termelékenység és a hatékonyság iránti személyes elkötelezettséggel, …. bírna a magyar átlag alkalmazott.
      De mivel a londoni 6:3 -at minden igyekezetünk ellenére sem tudjuk már eladni olyan érvként, ami ide vonzaná az ipari termelésbe befektetők százait, kénytelen az állam olyat adni nekik, ami más alternatív befektetési helyszínekhez képest profitban mérhető előnyt jelent.
      Nem gondolom, hogy az öntudatunknak bármi szerepet kellene engedni ennek az üzleti racionális megfontolásnak a megítélésekor, a sértődésnek pedig végképp semmi helye.

  • Gyorgy G. Horvath

    “Sokkal inkább a rendszerváltás téves paradigmájára világítana rá, amely a külföldi működőtőke vonzására koncentrált, és közben elhanyagolta a hazai kkv szektort. ” Ez így kissé sommás, politikusi. (A külföldi tőke bejött – a kkv-k támogatásához pedig tőke kell. Induláskor a csehek és a lengyelek sokkal kedvezőbb helyzetben voltak.)
    Sokféle hiedelem létezett a rendszerváltáskor – pl. hogy majd a kkv-k beszállítói lesznek a külföldieknek – de ez még jó cégek esetében is 5-6 év.
    Mivel kicsi a piac húzóereje – a kkv-k nem azért vesznek/vettek fel hiteleket, hogy az üzleti céljaikat megvalósítsák, hanem a pályázatokat nézték, honnan lehet pénzt szerezni.
    Hiányzott az export-orientáltság, ehhez sem az államtól, sem a saját szervezetüktől sem kaptak segítséget (MKIK). Ne legyen igazam, de a hazai piac szívó hatása, igénye nem igazán várható továbbra sem.
    Nem működtek az inkubátor házak, az innovációs támogatás. Lényegében csak EU-s források voltak – ebből rengeteg wellnes és teniszpálya épült – a haveri körökben. Hiányzik a valódi regionális fejlesztés.
    Most van rá keret, alacsonyak a kamatok – van esély, hogy tényleges fejlesztésekre menjen – különösen a szegény régiókban lenne ez fontos.

    • nagy zoltan

      “Nem működtek az inkubátor házak, az innovációs támogatás. Lényegében
      csak EU-s források voltak – ebből rengeteg wellnes és teniszpálya épült –
      a haveri körökben. Hiányzik a valódi regionális fejlesztés.”

      Ahol az élelmiszerbiztonság miatt szükség volt ,a mezőgazdaságban,ott mennek az EU-s támogatások alanyi jogon,nagyobb bürokrácia nélkül.
      Node ahol esetleg konkurencia lehet a nyugatnak,ott “pályáztatás” van,meg “elbirálás.”
      Ki van ez találva,okosan..

      • Gyorgy G. Horvath

        Én is szeretem a konteókat…

    • Nevem Van Petrovics

      Valóban fontos dologra mutattál rá, mert sokszor folyik vita részletkérdésekről, miközben az alapok sem tisztázottak. Itt pl. az egy ilyen alap kiindulási pont, hogy a a KKV-k nem üzleti céljaikat valósították meg, hanem helyettesítette ezt a motívációt az “ingyen pénz” megszerzése, mint célkitűzés. Ebben a lápban taposnak nagyrészt ma is.
      Az a fajta tudatosság, ami a kapitalista társadalmakat gazdaságilag felemelte, – a vállalkozásokban dolgozó munkaerő arányát növelte, és relatív magas szinten tartotta ott a foglalkoztatottságot, ezáltal a népesség életszínvonalát, – tehát üzleti tervezés, piacok felmérése, valós és látens igények kiszolgálása a versenytársakkal a vevőkért az ár/érték arány küzdőterén folytatott versengés hiányzik az itteni kelet-európai mentalitásból. Ez a kelet-európai mentalitás pedig áthatja KKV- szektort is. ( miért pont azt ne, persze ? )
      Addig értelmetlen támogatott hitelkamatokat szórni a KKV-k közé, amíg az alapmotiváció nem a hagyományos tőkés társadalmakban meghatározó gondolkodásmód, ennyi erővel az ablakon is kiszórhatnák az adófizetők pénzét. Rá vannak gyógyulva nálunk a polgárok ( köztük a kisvállalkozók ) az ingyen pénzre, és közben leszoknak ( már ha valaha is rászoktak egyáltalán) arról, hogy olyan termékeket, szolgáltatásokat állítsanak elő, amire hosszú távon van piaci kereslet ( a mindenkori technológiai fejlődéshez való rugalmas igazodás követelményével együtt) .
      Rövidre fogva, a mindenkori piaci kereslet ár/érték arányban jobb kiszolgálása helyet a vezető szerepet a KKV döntéshozóinak fejében az ingyen pénz utáni sóvárgás tölti be.

  • Janos Varga

    Egyetértve a fenti gondolatmenettel, kiegészítésképpen csak annyit tennék hozzá, hogy a NHP gyakorlatilag egy államilag támogatott forinthitel (az is megérne egy rövid diskurzust, hogy miért kell központi költségvetésből állni a jegybank esetleges veszteségét), a bankok pedig 2.5%+jegybanki alapkamatot kapnak a hitelek után.
    A magas nominális kamat kérdése oda is elvezet, hogy miért alakult ki a közgazdászok körében az erős forint árfolyam fixáció?

    • Zoltán Pogátsa

      Igen! Ez szerintem is egy jó kérdés!

    • lzoli41

      Kedves János!

      Az MNB a költségvetési félelmeket azzal oszlatta el, hogy az NHP növeli a GDP-t és ezzel nő folyamatosan az adóbevétel, másrészt az adósság arányát is javítja. Ezt én helyesnek látom. De ez átvezet a devizahitelesekhez is, mégpedig azért, mert ott azzal hivatkozták meg azt, hogy nem beszerzési áron adják a forintosításhoz a devizát, hogy az túlzott deficit eljáráshoz vezetne. Ezt azért mondhatják, mert a forintosításkor realizálja az MNB az árfolyamnyereséget és nem lesz veszteséges és így nem kell a költségvetésnek pótolnia. Logikailag újból helyes, DE!
      A kedvezményes forintosítás egyfajta lazítás, amely tartósan növeli a fogyasztást, amely ugyanaz a folyamatot indítja el, mint az NHP , azaz analóg lenne, de itt inkább nyernek rajta.
      Én ezt a témakört pedig legalább olyan fontosnak látnám, mert a sikeres lazítási pont (ez az a pont ahol a jövedelmek adósságszolgálat aránya olyan szintet ér el, ahol tömegesen bátran fogyasztanak(ezt csak én nevezem így), USA sikere ebben van, mert mind fiskálisan, mind a magáncsőddel, mind a mennyiségi lazítással lazították átgondoltan az adósságterheket) elérésénél lódul a gazdaság.
      Sajnos a magyar közgazdászok sokban tévednek és monetárisan sem műveltek. Néha nem értik a kapitalizmust, de az embereket sem igazán, inkább a saját elméletükhöz idomítják az egyéneket.

      • Janos Varga

        Kedves Zoltán,
        egyáltalán nem kellene a költségvetésnek feltőkésítenie a jegybankot. Ha ez az abszurditás nem lenne része a pénzügyi rendszernek, akkor nyugodtan vehetne a központi bank könyv szerinti értéken a bankoktól nem teljesítő hiteleket (pl a háztartási HUF hitelek NPL-rátája 23%), kitisztítva ezzel a portfóliójukat. Ugyanis a nemteljesítő hitelek az igazi akadálya a hitelezésnek.

  • Cole Cash

    Szóval a Viktornak is megvan már kecója Moszkvában? Vagy valamit rosszul értettem? ^^

    szerk: Közben végigolvastam. Szegény Viktor…

  • Temes Kristóf

    Így igaz, Oroszország egy birodalom, ami a saját érdekei mentén tevékenykedik. Helyes a megállapítás, a cikk azonban mégis nagyon egyoldalúra sikeredett, kimaradt ugyanis belőle a másik “hadviselő fél”, az Egyesült Államok, ami szintén egy, a saját érdekei mentén tevékenykedő birodalom. Aki pusztán e cikk alapján ítéli meg a kelet-ukrajnai konfliktus hátterét, és ennek függvényében a magyar-orosz kapcsolatokat, az könnyen arra a téves következtetésre juthat, hogy Oroszország az egyetlen egy pragmatikusan viselkedő, terjeszkedő birodalom, aki más államokkal aszimmetrikus kapcsolatokat tart fenn, ezzel szemben a NATO vagy az EU szimmetrikus viszonyokon alapuló szervezetek. A Magyarország-Egyesült Államok viszony aszimmetrikus voltáról is mélyen hallgat a szerző, pedig a magyar-orosz kapcsolatok vonatkozásában ez éppolyan fontos, mint az orosz kapcsolat egyenlőtlen mivolta. A kelet-ukrajnai konfliktust alapvetően meghatározó, Amerika által dominált EU-Egyesült Államok viszony szintén nem kerül említésre, pedig az ukrán háború indítóoka pont az volt, hogy egy évszázadok óta az orosz birodalom érdekszférájához tartozó terület, Ukrajna, a tavalyi véres kijevi puccs következtében átkerült az amerikai érdekszférába.

    Azt ugyanis senki sem gondolhatja komolyan, hogy a mindig puha érdekérvényesítési eszközökkel operáló, konfliktuskerülő EU – akinek a nemzeti hadseregei (az iraki mércével nem mérhető koszovói konfliktust leszámítva) az elmúlt évtizedekben kizárólag amerikai érdekekért folyó, Európát alapvetően nem érintő háborúkban vettek részt Amerika csatlósaiként – most hirtelen a saját elhatározásából, minden amerikai nyomás nélkül próbálta meg magához csatolni az orosz birodalmi érdekszféra részét képező Ukrajnát, nem gondolva ennek a következményeire, és Európa ezt a folyamatot még a háború kitörése után is kíméletlenül folytatta. Ez a terjeszkedő, konfliktusgerjesztő, agresszív külpolitika – amibe belefért a tavalyi véres és alkotmányellenes kijevi puccs forradalomnak minősítése is – sokkal inkább a birodalmi Amerika sajátja, és nem a 2. világháború óta szuperhatalomnak már nem nevezhető Európáé.

    Az is az amerikai birodalmi terjeszkedést mutatja, hogy az Egyesült Államok sokkal inkább élezi a kelet-ukrajnai konfliktust, mint az EU, az Ukrajnának történő fegyverszállítások amerikai lebegtetésével, illetve a szankciókat is rendre az amerikaiak kezdeményezik, míg Európa számos országa és szervezete – Magyarországtól a német kereskedelmi kamaráig – tiltakozik ellenük. Pedig az Egyesült Államok elvileg nem is részese ennek a konfliktusnak, hiszen Ukrajna nem NATO-tag, Amerika pedig nem EU-tag, mégis sokkal keményebben támogatják Ukrajna kiszakítását a rivális orosz birodalom érdekszférájából, mint a másodlagos hatalomnak számító EU. Ebből nyilvánvalóan látszik, hogy ez a konfliktus az Egyesült Államok és Oroszország birodalmi játszmája, aminek a tétje a feltörekvő orosz birodalom visszaszorítása, ami tökéletesen megfelel Amerika globális érdekeinek, hiszen a rivális birodalom gyengülésével Amerika globális hatalmi pozíciói erősödnek. Az sem véletlen, hogy erre most kerül sor, amikor Oroszország erősödőben van, nem olyan gyenge már, mint a 90-es években, tehát valamikor a jövőben újra potenciális kihívója lehet az Egyesült Államoknak, de még nem olyan erős, hogy jelentős gazdasági visszaesés nélkül bírja ki a nyugati gazdasági szankciókat. Ezt a célját Amerika el is érte, ugyanis még sok évbe telhet, mire Oroszország újra eléri a 2014 előtti gazdasági szintjét, addig pedig nem jelent kihívást az amerikai birodalmi érdekekre nézve.

    És azt is nézzük meg, hogy ki fizeti meg az amerikai terjeszkedés árát. Amíg az EU-orosz kereskedelmi forgalom gyengült a szankciók bevezetése óta, addig az amerikai-orosz forgalom erősödött, és míg a konfliktus Európa biztonságos gázellátását súlyosan veszélyezteti, addig nem érinti Amerika energiabiztonságát. A legsúlyosabb árat természetesen Ukrajna fizeti, ahol meggyőződésem szerint a nép hamarosan visszasírja majd az olcsó orosz energiát, és egy IMF-csomag után talán még a Nyugatból is kiábrándulnak majd. A konfliktussal sokat veszített még Oroszország is, ahogy már az előzőekben írtam. A játszmának csak egy szereplője van, aki kizárólag nyert az üggyel, ez pedig az Egyesült Államok, akit a cikk írója még csak nem is említett, mintha a konfliktus szempontjából teljesen irreleváns lenne a szerepe.

    És azzal sem lehet megalapozottan érvelni, hogy “az EU-társulás Ukrajna szuverén döntése volt, a demokratikus Nyugat csak az ukrán nép szuverenitását védi”, ugyanis a társuláshoz kellett az EU akarata is, Európa tehát nyilvánvalóan a saját érdekei ellen cselekedett az orosz érdekszférába való beavatkozással, súlyos hátrányokat okozva ezzel az európai gazdaságnak és veszélybe sodorva Európa gázellátását. A népszuverenitás elvét egyébként is világszerte mindenki a saját érdekei szerint értelmezi és ez alól a Nyugat sem kivétel. A palesztin nép szuverenitása pl. nem számít a Nyugatnak, sőt Amerika az agresszor Izraelt támogatja az elnyomott arabokkal szemben, Európa pedig nemhogy nem vezetett be gazdasági szankciókat Izraellel szemben, hanem továbbra is az EU a zsidó állam termékeinek a legfontosabb felvevőpiaca. A Nyugat magasról tesz a krími és a kelet-ukrajnai oroszok szuverenitására, támogatja viszont a koszovói albánokét, ellenben nem törődik a tibetiekkel és a sahrawikkal. Ebből is látszik tehát, hogy itt az amerikai birodalom részét képező nyugati világ nem Ukrajnát támogatja, hanem az amerikai érdekeket. A népszuverenitás mellett ugyanis csak akkor áll ki a Nyugat, ha az megfelel az érdekeinek, enélkül azonban semmit sem jelent nekik ez a fogalom.

    Ugyanez a helyzet a nemzetközi jog mentén való oroszellenes érveléssel is. Az persze vitathatatlan, hogy Oroszország megsértette a nemzetközi jogot a Krím annektálásával és a kelet-ukrajnai szakadárok támogatásával, azonban az amerikai birodalom államainak a tiltakozása mégis teljesen hiteltelen, hiszen közülük számosan támogatták az Egyesült Államok 2003-as, a nemzetközi jogot sértő iraki rablóhadjáratát, Amerika-ellenes szankciókat pedig egyik nyugati ország sem vezetett be emiatt. A Nyugat a mai napig támogatja a palesztin területek – szintén nemzetközi jogot sértő – izraeli megszállását is, az Egyesült Államok ezt teljesen nyíltan teszi, Európának pedig csak néhány deklaratív gesztusra futotta – a ’67 előtti határok elismerése, valamint Palesztina elismerése néhány ország által -, komoly nyomást pedig sosem gyakorolt a zsidó államra. Márpedig a nemzetközi jogsértés elleni tiltakozás teljesen komolytalanná válik, ha attól teszik függővé, hogy ki sérti meg a jogot.

    Ami pedig a kelet-ukrajnai konfliktus magyar vonatkozásait illeti, az orosz többségű Krím Oroszországhoz csatolását, illetve Kelet-Ukrajna oroszok lakta vidékeinek kvázi önállósodását bátran tekinthetjük etnikai alapú határrevíziónak, ami tökéletesen megfelel a magyar érdekeknek. Ez a nemzetközi jogsértés tehát magyar szemszögből nézve sokkal inkább támogatható, mint pl. a palesztin területek izraeli megszállása és zsidókkal velő betelepítése, hiszen ott a zsidó állam arab többségű területeket szállt meg és változtatta meg erőszakkal és telepítéssel az ottani etnikai arányokat, amely példa nyilvánvalóan ellentétes a magyar érdekekkel, hiszen hasonló volt a sorsa az elcsatolt területeinken élő nemzettestvéreinknek is. Ha tehát – a nyugati példán felbuzdulva – megengedhetjük magunknak, hogy szelektíven ítéljük meg (vagy el) a különböző nemzetközi jogsértéseket, és egy, a magyar érdekeknek megfelelő jogsértés (a Krím annektálása) és egy azokkal ellentétes jogsértés (a palesztin területek megszállása) között kell választani, akkor magyarként nyilván az elsőt támogatom inkább, márpedig az amerikai birodalom pont az előbbi elutasítását és az utóbbi támogatását erőlteti ránk, ami szintén ellentétes az érdekeinkkel.

    A magyar kormány feladata pedig az, hogy a magyar nép érdekeit képviselje, és meggyőződésem, hogy a nép többségének az ország gazdasági érdekei fontosabbak, mint az amerikai birodalmi terjeszkedés támogatása Oroszországgal szemben. Sőt, szerintem az amerikai terjeszkedés nem csak a magyar, de az EU érdekeivel is ellentétes, hiszen Európának komoly érdeke fűződik az orosz gazdasági kapcsolatokhoz és a biztonságos gázellátáshoz, amit Amerika keleti terjeszkedése veszélyeztet. Éppen ezért én egy önálló, az amerikai köldökzsinórról leszakadó, saját világhatalmi pólust képviselő, egyesült Európa híve vagyok. Ehhez szükséges lenne, hogy az európai országok kilépjenek az Amerika által dominált NATO-ból és megalakítsák a saját, európai katonai szövetségüket. Az ugyanis érthető, ha egy kis országot a birodalmához tud csatolni egy nagyobb, az viszont szánalmas és szomorú, hogy Európa hagyja, hogy Amerika még mindig a saját érdekszférájaként bánjon vele. Az EU 28-ak GDP-je ugyanis összességében megközelíti az Egyesült Államokét, tehát Európa és Amerika gazdasági méretei között nincs akkora különbség, ami megmagyarázná az aszimmetrikus politikai viszonyt. Ha lenne kellő akarat és összefogási szándék Európában, akkor az egyesült Európa 70 év után újra világhatalom lehetne, ami képes megvédeni az érdekeit úgy Oroszországtól, mint Amerikától. Ezért kéne hát dolgoznunk, és nem az aszimmetrikus Amerika-Európa viszony fenntartásán.

  • marci hevesen

    Remek elemzés, gratula.

  • https://www.youtube.com/watch?v=iBiL-D_pf2s bukfenc

    …elolvastam,
    többször,
    félelmetesen igaz!..
    kérdés: nyitott szemmel fogunk meghalni?
    mi az elméleti megoldás?

  • József Molnár

    “A média szinte teljes kontrollja”

    Ha ez igaz lenne, akkor ezt sem írhattad volna le! Ekkora hazugság a többi is. Nektek csak akkor van demokrácia, ha ti vagytok hatalmon. Nem tudjátok feldolgozni, hogy a demokrácia játékszabályai érvényesülnek!

    • xXxjohannxXx

      nem hazudik, tessék felébredni

    • Zoltán Nemcsényi

      Talán fel kellene fogni, hogy a korábbi dedikáltan fasiszta rendszerek idején a tömegek számára hozzáférhető médiumokat a nyomtatott sajtó és a rádió jelentette. Mindkettő viszonylag könnyen ellenőrizhető. Internet nuku. A szintén totalitárius rendszerek – mint Kína és Észak-Korea – esetén az internet vagy nem hozzáférhető, vagy kisebb-nagyobb hatásfokkal és nagy erőfeszítéssel ellenőrzött. Magyarország esetén sem az ellenőrzés, sem a megszüntetés nem kivitelezhető jogi eszközökkel, a gazdasági eszközök pedig nem alkalmasak a totális kontroll megoldására.
      Ez nem azt jelenti, hogy a kormány nem tesz meg mindent a minél nagyobb ellenőrzésért, hanem azt, hogy nem TUDJA ellenőrizni a teljes ágazatot. Ergo: mondanivalód cáfolva.

  • Szászy Anita

    Véleményem az,hogy bár nincsen a szó legszorosabb értelmében vett fasizmus,de sokan gyűlölik a zsidókat,azért mert látják bennük a tehetséget ,nem csak az üzleti életben ,de a művészvilágban is .Ezenkívül amit még írnék ehhez a cikkhez az az a tény,hogy ebben az országban nem igen szerettek dolgozni,tanulni az emberek a rendszerváltás előtt sem .Úgy érzem így Bokros nem herdálta el ezt az országot ,hanem segíteni akart rajta a maga eszközeivel.Persze a magyarok szeretnek utólag hibátlan színben tündökölni,de nem így igaz ahogy itt le van írva .Nem is szabad eljutni egy olyan szintre,hogy egy-egy országban a kormányzó hatalomnak kelljen beavatkoznia a gazdasági életbe,erőszakos eszközökkel,aminek utána nép látja kárát.Miért nem csinálták meg a munka,a dolgozók forradalmát?Lehetett volna több bért,normálisabb munkakörülményeket követelni a szocializmusban is,talán segített volna Kádár János,amennyire tellett a tehettégéből,vagy összeköttetéseiből.

  • Ági33

    Amit itt leírt a szerző az pont Bokros Lajost igazolja.
    Hogy mit tesz Bokros Lajos?
    Kiáll azon politika ellen, amely az ellenzék mozgásterét fokozatosan szűkíti (CEU bezáratása, megelőzőekben megszólalt a kvótanépszavazás ügyében, vagy felemelte a szavát a “terrorhelyzet” szükségállapot alkotmányba helyezési kisérlete ellen – Kossuth tér).
    Megpróbálta az ellenzéket egy választási szövetségbe tömöríteni a kormány leváltására (500 napos program) – az MSZP kilépett.
    Bokros rendszeresen tart előadást a Szabadság és Reform Intézetben, utoljára
    “Az orosz állam, társadalom és kultúra bírkózása a modernizációval”
    Tisztelt Vágó Gábor is tanulhatna belőle – leginkább azt, hogy lássa, ki az ellenfél.

    https://m.youtube.com/watch?v=2A_8zt4hqlg

    • agymosott09

      a jobbik nélkül az egységes ellenzéki választási blokk létrehozása lehetetlen és értelmetlen. bokros pedig mereven elzárkózik ettől.

      egyébiránt az, hogy van amiben igaza van, nem cáfolja vágó gábor lényegi megállapításait.

      • Ági33

        Vágó Gábor lényegi megszólalása Bokros off-topic szidalmazása, miközben felsorolta a fasizmus azon jegyeit, amelyek mér jelenleg is jellemzőek a jelenlegi állapotokra.
        Bokros szerint együttműködni azoknak a pártoknak kell, amelyek Fidesz ellenesek (ezért maradt ki a Fodor Gábor féle MLP) és demokratikusak – a jobbik saját definiciójuk sem az.

        https://www.youtube.com/watch?v=mNlqbLkJ6BU

  • Heindl Péter

    Abban lehet, hogy nem mind értünk egyet, hogy a jórészt már kialakult, de azért még jelentős fejlődési lehetőségekkel bíró önkényuralmi rendszert fasizmusnak, bolsevizmusnak, vagy – Orbán szavaival élve – illiberális rendszernek jobb-e becézni. Az tény, hogy ebben a 2011-ben létrejött politikai rendszerben a kormányt leváltani a nekik tetsző ellenzéki jelölt támogatásával választáson a polgárok akkor sem tudják, ha a többség ezt akarja. Márpedig a demokrácia minimuma az lenne, hogy ez lehetséges legyen. A névvita helyett én a rendszer megbuktatásának mikéntjére koncentrálnék. Az alap szerintem a Közös Ország Mozgalom által meghirdetett összefogás az erőszakmentes polgári engedetlenségig elmenő ellenállásra a rendszerrel szemben egy olyan politikai rendszerért, amelyik a demokrácia minimumát képes teljesíteni.
    Egyébként Bokrost nagyon nem keverném össze pl. Gyurcsánnyal. Bokros Lajos azok közé tartozik, akik érdemi megoldást keresnek a rendszer megdöntésére és nem az a céljuk, hogy nagy dumával díszellenzékiként bejussanak a parlamentbe, aztán ott további négy évig a nagydumás, de valójában semmit mondó frázispuffogtatásukkal legitimálják a NER-t. Ettől még nem kell Bokros pártjához csatlakozni. Partnerként viszont lehet tekinteni rá a demokráciáért folyó küzdelemben. Szerintem.

  • csaba

    Jó ez így ahogy van.
    Jókat mulatunk a baloldal agonizálásán,a Jobbik “polgárosodásán”.
    Közben az államadóság csökken,csatlakozunk a nagy kínai beruházásokhoz,pénz jut mindenre,a fiatalok ennél kedvezőbb helyzetben még sosem voltak,aztán még sorolhatnám,de inkább mulatok.

    • Béla Somogyi

      Államadosság :
      2010 05 31: 19933 milliárd
      2017 05 31: 25895 milliárd
      Nekem ez növekedésnek tűnik.
      Jut pénz mindenre, de legfőképp a stadionokra, és a haverok zsebébe. A fiatalok pedig a kedvező helyzetükből adódóan hanyatt homlok menekülnek a rothadó nyugatra.

      • Vidéki

        Csakhogy okos emberek (nem olyan előítéletes balfácánok, mint Te) a maastrichti kritériumokban a GDP arányos államadósságot tartják mérvadónak, Ez pedig kb 10%-al csökkent 2010 óta!

        • Béla Somogyi

          Jó lesz az csak 3% nak, ahhoz képest pedig, hogy az elmúlt három évben ezt meghaladóan nőtt a GDP nem mutat, mást az sem, mint, hogy biza nőtt az az államadósság, nem kicsit, hanem nagyon!

          • Vidéki

            A Te eszed kereke keskeny vágányon jár.

            “Vannak keskenyvágányú vasutasok is!” Énekelte Cseh Tamás.

            Ilyen még soha sem volt: közel kerültünk az államadósság álomszintjéhez
            Csiki Gergely2017. május 3. 16:44 portfolio.hu

            “elérhető közelségbe került a kritikus és az EU által elvárt szint a GDP-arányos adósságráta tekintetében. A friss előrejelzés szerint ugyanis 2021-re 61,2% lehet az adósságráta.”

            A hetvenes években volt utoljára ilyen kevés államadósság devizában (Index 2017.03.07. 13:11)
            Az államadósságon belül 25 százalék alá csökkenhet a deviza részaránya, amire 1973 óta nem volt példa – mondta Barcza György, az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) vezérigazgatója kedden egy szakmai konferencián Budapesten az MTI beszámolója szerint.

          • Béla Somogyi

            A linken nincs ilyen adat! Az pedig, hogy mi “lehet” 2021 ben azt majd akkor meglátjuk. Addig is a KSH adatsorában nincs más, csak amit én írtam, hinni pedig a templomban kell, nem a pénzügyekben. Addig is az utolsó 2016 os lezárt adat szerint ez az arány 74,1%

          • Vidéki

            Azért nem találod, mert link vagy, nem akarod megtalálni!

  • agador

    A fasizmust kiválóan jellemezte Umberto Eco, de lexikonban, wikipédián is megtalálható. A jelen rendszer a fasizmusnak minden kritériumát felmutatja, felesleges szépelegni, hogy ne nevezzük a fasisztát fasisztának. Ha valami úgy hápog, mint a kacsa, úgy csámpázik mint a kacsa, úgy néz ki mint a kacsa, az kacsa is, felesleges belemagyarázni, hogy laposfarkú menyét.

    • Vidéki

      Fasizmussal kapcsolatos látomásai, annyira megalapozottak, mint a Salemi Boszorkányok történetében a hisztériázó leánycsapaté, akik azt állították, hogy látták a Sátánt és meg is tudták nevezni azokat akik a Sátánnal cimboráltak!

      A Salemi boszorkányperek bírája a hisztériázó, rosszindulatú leánycsapat állításait elhitte és ennek alapján akkor tizenkilenc embert ítélt halálra, egy pedig a kínzások hatására halálozott el!

  • Vidéki

    Zavarosan folynak a vizek Vágó Gábor agyacskájában.

    A valóság kontrollját félredobva építgeti kényszerképzetei tákolmányát.

    Lázálmaiban a média szinte teljes kontrollja jelenik meg.

    Az állam működtetésében szerinte szakemberek jószerivel alig maradtak. Tudniillik a Gondviselés részrehajlóan minden tudást a Vágó Gábor-féle megmondó embereknek (haladó értelmiségieknek) juttatott.

    Ellenzékieket tesznek el láb alól, vagy csinálnak ki különböző ürügyekkel, állítja Vágó Gábor rezzenetlen arccal.

    Vágó Gábor szerint munkamegosztás van:

    Minden hibát a velejéig gonosz kormányzat követ el és minden jó a mérhetetlenül okos és jóságos ellenzéknek lenne tulajdonítható, ha valami gonosz varázslat nem bénítaná meg az ellenzéket, mint a mesében Csipkerózsika háza népét.

    Vágó Gábor szerint a választási törvény, csak a halovány esélyét adja meg az ellenzék létezésének.

    Miért lenne ez így? Szabad választások vannak, a fülke magányában minden választó szabadon dönthet.

    Csak hát a választó sem hülye. Ha végignéz ilyen Vágó Gábor-féle alakokon, meghallgatja meredek dumájukat, amelyből még egy józan paraszti és is ki tudja hámozni a sok-sok szemenszedett hazugságot, akkor megremeg a kezében a toll a fülke magányában és nem oda húzza be a keresztet, ahova a Vágó Gábor-féle alakok szeretnék.

  • Vidéki

    Vágó: “Ha tényleg kialakul a fasizmus, akkor már senki sem hiszi el. Mint a mesében a pásztorfiúnak, aki túl sokszor kiáltott farkast.”

    A Vágó Gábor által fröcsögött fasisztázó propaganda nem új dolog és régóta a kommunista propaganda fegyvertárába tartozott.

    Az antifasiszta harc ugyanis tovább folyt, a tengelyhatalmak veresége után is.

    „ „Dühödt szenvedély, amellyel a kommunisták a fasizmust, számos utánzójára hivatkozva, tovább éltetik
    ÍGY LEHET A KOMMUNIZMUST TOVÁBBRA IS A DEMOKRÁCIÁVAL AZONOSÍTANI, KÖZBEN PEDIG MINDEN ’BURZSOÁ’ KORMÁNYT AZZAL GYANÚSÍTANI, HOGY MUSSOLINI VAGY HITLER UTÁNZÓINAK AZ ÚTJÁT EGYENGETI.

    Amióta a fasizmusnak vége, azóta nincsen kommunista politika ’fasiszta veszély’ nélkül”

    – írta egy korábbi kommunista, Francois Furet, a francia forradalom történetének újragondolója,

    • Béla Somogyi

      Akkor te is felismerted a kormány bolsevik politikai hatalmát? :-)

  • Péter István

    De viszont, Magyarországot a választópolgárok meghatározó többsége által hivatalba
    helyezett hatalomgyakorlók irányítják, vezetik és a népakaratnak megfelelő
    demokrácia van érvényben.

    • Béla Somogyi

      Alig több mint 2 millió ember mióta a választó polgárok többsége? (még az egynegyede sincs) Ezért a “népakaratnak” megfelelő bolsevik hatalomgyakorlás van érvényben!
      Hát éljen a NER-ben épülő központi erőtér bolsevik hatalma!

      • Péter István

        És ha az egész Európát veszed, még kisebb arányt kapsz. A veszteseknek egyébként semmilyen választási rendszer sem jó.

        • Béla Somogyi

          KI beszél választási rendszerről? Én csak azt mondtam, hogy 2 millió ember nem a választók többsége. (Csak a bolsevik módon többsége)

    • Kovács “Jandera” János

      De viszont, Magyarországot 2 080 000 választópolgár által hivatalba helyezett hatalomgyakorlók irányítják, vezetik és a népakaratnak megfelelő bolsevizmus van érvényben.

  • Juhász Gábor

    Nem Bokros adta el kilóra az országot, azt szögezzük le.
    Vágót világosítsa már fel valami villanykapcsoló..

  • Zsolt Nagy

    Gábor bakke! Vagdalkózol, de megoldást nem tudsz felmutatni. Tele van az ország olyan megmondó emberekkel, akik azt harsogják minden fórumon, hogy mit és kit ne, hogy hogyan ne, de alternatívákkal nem képesek előállni. Használható javaslatokkal, mert abban van hiány. Ülj le Bokrossal és egyezkedjetek, majd üljön le még valaki és így tovább! Nem fikázni, személyesen egyeztetni, no az már embert kíván!

  • Homoki Zsolt

    “Eladta az országot kilóra”. Na ez az,ami áporodottabb, mint a zokni szandál.

  • Csaba Budai

    Kimaradt a harmadik baja a magyar politikának, mégpedig a szavazók…

    • drc

      …őket nem lehet leváltani. 😉

      • Csaba Budai

        Igazából megfelelő oktatással/kultúrával és idővel le lehet…

        • drc

          igen, ez a közkeletű vélekedés, ám valójában az sem őket váltja le, hanem a gondolkodásmódot, amivel gondolkodnak. (ami vagy sikeres, vagy nem — minden az agymosás minőségétől függ.)

          ám, amíg ilyen sorosos meg migráncsos kampányok határozzák meg a színvonalat az RTL Klubbal és a tévé2-vel az élen — nem is beszélve az MTVA elképesztő igénytelenségéről –, addig azt hiszem, rövid távon nincs miről beszélni.

          • Csaba Budai

            Ha kiokosítasz egy új generációt és kihal az elfásult, akkor az újjal gyakorlatilag leválthatod a szavazókat. Mint ahogy most ennek pont az ellenkezője van folyamatban…

  • Atlasz

    Vágó Gáborra, mint okos emberre figyeltem néha. Ettől a produktumtól kezdve kizárt. Van elég aljas vagdalkozó a politikai palettán, de még az indítékaik is hidegen hagynak.

  • Szőrös Mátyás

    “de azt mindannyian érezzük, hogy egyre kevesebb a szabadság, és egyre több a fenyegetettség az országban.”

    Érdekes, de én meg pont, hogy az országhatáron kívül látom ezt: migránsok rőszakolnak, gyújtogatnak, robbantanak. A svédeknél aki nem ért egyet a migránssimogató femináci rezsimmel, azt kirúgják, meghurcolják. Kanadában, ha nem vagy híve az LMBTQstb. liberálbuzuluás eszméivel, az állam(!) elveszi tőled a gyerekedet.
    Franciaországban férfiként nem csináltathatsz apasági tesztet, mert lecsuknak érte, ha lebuksz. Az indoklás pedig az, hogy túl sok feszültséget generálhat egy ilyen vizsgálat.

    Ha valaki ezt az erőszakos liberalizmust nem látja fenyegetőnek, az hülye.
    Én ezerszer inkább élek egy manyupot lenyúló, haverokat kiszolgáló és valami fura okból stadionfétises Orbán alatt, mint bármelyik libbant nyugati hazaáruló majom vezetése alatt.
    Rossz-rossz, de az egyik még mindig sokkal jobb, mint a másik.

  • Tukora Gábor

    Vágó Gábor, ugyan fasisztának tartja Orbánt és rendszerét, de Ő szeretné eldönteni, hogy ki mondhatja ki.
    Butaság, amit a privatizációról ír. Bokros mederbe terelte a spontán-privatizációt, azaz megállította a szabad rablást. Gondolom Vágó Gábor 4-5 éves kori emlékei azok, melyek a fenti állításait alátámasztják.
    Vágó Gábor szerint Bokros 20 éve nem csinál mást, mint fasisztázik. Ezzel szemben az az igazság, hogy Bokros pénzügyminisztersége után elég sok helyen bizonyított a gazdaságban. Olyan területeken, amelyek Vágó Gábor számára saját élményként bizonyára ismeretlenek. Vágó Gábor ugyanis soha nem csinált semmit. Alapítója volt a Fidesz fiókszervezetének az LMP-nek, s amíg elvtársai ki nem rostálták LMP listájáról, közpénzből élt. Aztán persze hirtelen feltámadt benne a civil öntudat. Gyakorlatilag egyetem után rögtön a politikába került. Ugyanúgy mint Szíjártó, Orbán, Rogán, stb. Nem értem mi a különbség közte és a felsoroltak között.
    Hát kedves Gábor! Ha valakinek büdös a lába, mindegy, hogy szandált húz zoknival vagy gumicsizmában flangál. Márpedig cikkedből áramlik a lábszag.

  • Igy nem

    Gábor, több szerénységgel és nagyobb körültekintő tárgyilagossággal sokkal messzebbre juthatott volna.