Bezárás
Uncategorized

Sajtószabadság van, de szabad sajtó alig

A kormányzati propagandaadókról dübörög a mindenszépmindenjó dicshimnusza, az ellenzéki bloggereknek pedig a szar is keserű. Ilyen sajtószabadságot kívántak Petőfiék?


Adj SZJA 1%-ot, hogy megtudd, mire megy el az adód 99 százaléka!
18516641-1-42

Kamu hírek pörögnek a Facebook falakon. A közmédiában hírhamisító diktálja a tempót. A médiapiac damaszkuszi útján pedig dugó van, annyi médium váltott irányt az utóbbi időben. Miért várja el ezután bárki is, hogy egy világ iránt érdeklődő állampolgár elhiggye az újságíróknak akár a kérdését is? Jah, hogy erre megy ki az egész!

Egyre világosabb, hogy a Fidesz számos mintát az egyszemélyi kézi vezérléssel működő Oroszországtól vett át. A választási rendszer testre szabása, az ellenzék háziasítása, a független civilek basztatása mind-mind a Putyin-kotta traktusait idézi. Ami mindennél szembetűnőbb az a sajtó lezüllesztése. Mert a tényeken túli újmédiában nem a meggyőzés a cél, hanem az olvasók/nézők/hallgatók elbizonytalanítása. A tények szelektív válogatásán túl, új alternatív valóságok kifejtése zajlik. Nem az információszolgáltatás a hatalom megtartásának az eszköze, hanem a dizinformálás. Ha már nem számítanak a tények, és nincs kinek hinni, akkor miért ne maradhatna minden a régiben?

A sajtó szabadságát még védik a törvények. Léteznek etikai és írott szabályok is. Csakhogy nincs kemény visszatartó erő, hogy ne lépjék át a piros vonalat. A dezinformáció árát, a bíróságon kiszabott büntetést, a kormányközeli oligarchák sajtója röhögve fizeti ki. Van miből. A Mérték Alapítvány kutatásából szépen látszik, hogy miként tömik ki közpénzből a kormányszócsöveket. Így mindannyian fizetjük, hogy a képünkbe hazudjanak.

Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány valóban független újság maradt. Szinte mindenkit megvettek kilóra. Ma Magyaroszágon azért is fektetnek be nagy történelmi múltú lapba, hogy egyik pillanatról a másikra lehúzza az új tulajdonos a rolót. Mások a kormánykampány asztalról leeső morzsáira ácsingózva idomulnak az irányvonalhoz.

A legfájóbb a vidéki nyilvánosság gombostűfejnyire szűkülése. Nem a Döbrögik visszaéléseinek a leleplezésére gondolok, hisz a sógor-komaság azt eddig is sokszor megállította. A sajtó alapfeladatát, az állampolgárok ügyes-bajos dolgainak a felhangosítását, nem végzi már szinte senki. Nincs aki megírja, hogy télen nem takarították el a havat az utakról, hogy hetek óta ott van a szeméthalom a kereszteződés mellett, vagy hogy ízléstelen vurstlit csinálni a főtérből. Nem írják meg, mert nem merik megírni. Pontosan tudják, hogy ki a tulaj, az honnan kapja a pénzt, és leordítják a fejüket, ha az önkormányzat rossz színben tűnik fel.

A médiafogyasztók felelőssége sem lebecsülendő. Ha azt a stratégiát választjuk, hogy majd a két szélsőséges hazugságból megkeressük az igazságot valahol középen, akkor mindkét hazugsággyár megerősítve érzi magát. Hisz’ minket mennyien olvasnak! Jó jel, hogy ezzel ellentétben, annak a maroknyi független médiumnak, akit nem tettek (még) zsebre az oligarchák nőttön-nő az olvasottsága. Ezek a szigetek jelentik sajtószabadság békés kikötőjét a dezinformációs tengeren. Becsüljük meg őket!

 
Kívánjuk a szabad sajtót, és az öncenzúra eltörlését!

Vágó Gábor

Kép: Ez van! Ez jó?

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi ezer forinttal!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás. Részletek itt.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom