Szembeötlően gyarapodik pártucat ember a tűz körül. El is indult egy társadalmi vita a nemzeti tőkésosztály szerepéről. Csakhogy a friss multimilliárdosok, nem is tőkések, és még csak nem is osztály. Egyszerűen hűbérurak, akik a király kegyelméből gazdagodtak és őt is szolgálják.

Milyen pályázaton vitt el milliárdokat Mészáros Lőrinc? Mit vett ma meg Tiborcz István? Milyen médiát indít ma el Andy Vajna? Olyan ütemben zajlik a nem túl eredeti tőkefelhalmozás, hogy fel sem kapjuk a fejünket egy újabb elsíbolt milliárdra. Az értelmiség berkein belül elindult egy vita az újdonsült nemzeti tőkésosztály szerepéről. Szerintem az alapfogalommal van a baj. Nem a kapitalizmus fogalmait kellene használni, hanem a feudalizmusét.

A leginkább sarkos álláspontot a rendszerhez számos ponton kapcsolódó dokumentumfilm producer, Skrabski Fruzsina fogalmazta meg. Amit most kapnak a vagyonosok, azt majd visszaadják a köznek.

Orbán Krisztián, aki már 2007-ben lerántotta a leplet a féltudású magyar elitről, ma azt mondja, hogy mivel Magyarországon minden hatalom lopással hizlalja fel a saját elitét, ezért az elitcserék során mindig veszélybe kerül a „szajré”. A nemzeti elitről szóló konferencián elhangzott beszédében a nyugathoz való felzárkózás lehetséges forgatókönyveit is vázolja, első lépésként a  járadékvadászat felszámolásának látna neki. Hasonlóképpen látja Csillag István liberális ex-miniszter, mivel szerinte ha az európai forrásokra épül a vagyonosodás, és nem versenyképes módon működő helyre ömlenek a pénzek, akkor úgysem lesz hosszú életű az új tőkésosztály.

Csakhogy, lehet-e egyáltalán az állami javak elosztásánál tülekedőket tőkésosztálynak nevezni? Mivel tőkéjüket nem a kapitalizmus klasszikus játékszabályai szerint szerezték, és nem is aszerint fektetik be, ezért nem tőkések, csak vagyonosok. Nem a magas kockázatú és magas hozamot ígérő iparágakban fialtatják az államtól ömlő milliárdokat, hanem földet és kastélyt vesznek. Akárcsak a középkori hűbérurak.

Lehet-e nemzetinek nevezni egy csoportot, ahol nem a nemzet szolgálata a cél, és még csak az sem fontos, hogy a nemzet tagja legyen az adott milliárdos. Elég, ha az udvar fontos emberének a cimborája. Itt van példának okáért az egykori SZDSZ kedvenc izraeli-grúz vállalkozó, aki minden bizonnyal a magyar letelepedési kötvényekkel üzletel offshore cégein keresztül, és már egy komplett budapesti  metróállomásra is kivetné a hálóját. A magyar adófizetők emlőin azért hízhat ez a jóember, mert cimboraságban van Habony Árpáddal. Nem kell több a felemelkedéshez.

A 21. század a tudásalapú versenyképességről szól. Az a kérdés, hogy ki tud újat mutatni, és ki tudja azt piacra vinni. Az nem tudásalapú társadalom, ahol a tudás azt jelenti, hogy kinek hány fideszes nagykutya van benne a telefonkönyvében. Az nem versenyképes gazdaság, ahol a focistadionok VIP belépőiért folyik a verseny. Talpnyalásból és intrikából még nem gazdagodott meg nemzet. Ez egyszerű feudalizmus. A király kegyként osztja a korona vagyonát, a hűbérúr meg visszaszolgáltat olyasmit, ami királynak pénznél is értékesebb. A középkorban katonát, most médiát.  Andy Vajna megkapta a kaszinókat a TV2 agymosásával szolgál.

A király leváltása nem feltétlen jelenti a hűbéresek végét. Vannak a nagy túlélők, akiknek nem számít a címer, minden királynak szolgálnak. Ha a rendszer összeomlása után a könnyebb utat választja az új politikai elit, és saját hűbéresekre alapoz, akkor kezdődik minden előröl. Csak a nehezebb út járható. Tisztességes versenyben megedzett tőkések mellé, szükség van az államtól független szereplőkre, akiknek a kritikája az új rendszert, és nem annak vezetőit szolgálja. A politikai elitnek pedig nem talpnyalókkal, hanem gondolkodókkal kell körbevennie magát. De ehhez először a jobbágyoknak kell magukról lerázni a feudalizmus rabigáját. Saját magunkat kell először felszabadítani.

Vágó Gábor

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Adj 1%-ot az Átlátszónak, hogy megtudd, mire megy el az adód 99%-a!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

Megosztás