Bezárás
Uncategorized

A száj Orbáné, de a hang a kétségbeesésé

A gyűlölködésre épülő politika ellenségkép nélkül maradt. A jobban teljesítő Magyarország GDP-je csökken. Mit tesz ilyenkor Európa önjelölt megmentője? Mindenért a háttérhatalmakat okolja, mert a valódi problémákkal képtelen felvenni a harcot.

A habonyi politikai harcművészet fő jellegzetessége, hogy mindig háborút kell viselni valami ellen. Ha elbukik a háború, újra hadat kell üzenni valami másnak. A társadalmi béke unalmas, még a végén a saját problémáikra figyelnének az emberek. A háborúhoz ellenség is kell, ha nincsen, hát kreálni kell.

A hivatalos ellenzék annyira kemény és annyira egyben van, mint a fagyott kutyaürülék a tavaszi olvadáskor. Az elmúltnyolcévezés fabatkát sem ér. Pláne, hogy az elszámoltatás is olyan jól sikerült, hogy tele vannak a börtönök korrupt politikusokkal. (Jah mégsem, az a Parlament.)  Az államadósság elleni sokéves könyörtelen harcban az elégetett ezermilliárdok után kiegyeznénk egy döntetlenben, mint a Monthy Python fekete lovagja. A norvég civilek elleni hadjáratból is skalpok nélkül tért vissza Lázár János. A menekülthullám lecsendesedésével a modern kori Hunyadi János csak annyit tehet, hogy megvonja a menekültellátástól a pénzt, és egy ablakbetörésből csinál hetekig vezető hírt. Szóval baj van, elfogyott az ellenség. Jöjjön hát a Putyin pajtásnál is jól bevált háttérhatalom elleni légkardozás, aminek e legegyszerűbb módja a sorosozás.

Soros György az elegánsnak éppen nem nevezhető pénzügyi műveleteiből származó vagyonát valóban arra használta, hogy társadalmi céljait valóra váltsa. Korántsem ő a legnagyobb ebben a kategóriában, az amerikai elnökválasztás támogatói között is csak a tizedik helyen áll. Nagyságrendileg egész világban annyi pénzt adományoz Soros alapítványa 2016-ban (262 milliárd forint), mint amennyit a magyar kormány költ stadionokra a tervei szerint (215 milliárd forint). A Soros-galaxis, mint a titkos háttérhatalomról szóló képet erősen árnyalja az, hogy mind a támogattak, mint a támogatások célja nyilvános. A magyar közélet olyan személyiségei voltak egykoron Soros fizetési listáján a miniszterelnök és az iPad-en alkotmányozó Szájer József mellett, mint a kormányszóvivő Kovács Zoltán. A köztévében a mágnást keményen sorozó államtitkár a kormányzati portálon megtalálható életrajza szerint négy esetben is Soroshoz köthető ösztöndíjakból élt pályafutása során.

A Soros-ösztöndíjasok sorosozása nem azért furcsa, mert az egykori kenyéradójuk ellen fordultak a politikai tényezők. Ilyen a politikában sokszor előfordul. Hanem azért, mert a Soros pénzből való oktatásuk annyira rosszul sikerült, hogy nem tudnak valódi politikát csinálni, csak kétségbeesésükben új ellenségképet gyártani, és átvenni a háttérhatalmakat okoló putyini mintát.

A háttérhatalmak ostorozása, a sorosozás egy tünet. Annak a jele, hogy a valódi problémákkal képtelen szembe nézni a kormány. Mi lenne, ha harci energiáikat a mélyszegénység fél stadion árából való felszámolására fordítanák? Lehetne az új közellenség a korrupció, a kórházi fertőzés, az elvándorlás vagy a légszennyezettség. Számos húsba vágó probléma vár megoldásra. A politikusokat ezért fizetjük, hogy gyógyírt találjanak a közös bajainkra. Nem azért, hogy gyűlöletet szítsanak a problémák elfedése érdekében. Egy demokráciában a választóknak kell eldönteni, hogy jobban élvezik-e a gyűlölködést, mint szenvednek a saját problémáiktól.

Vágó Gábor

Ha tetszett a cikk

Előfizetőket keresünk – támogasd a munkánkat havi 1000 forinttal!

Adj 1%-ot az Átlátszónak, hogy megtudd, mire megy el az adód 99%-a!

Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom