A hatalom azt hiszi, hogy verőlegények kirendelésével megakadályozhatja a népszavazást, és elkerülheti a népítéletet. A nyilvánvaló választási csalás ellen tiltakozót pedig elítélik, és a volt szervezetére ráküldik az adóhatóságot.

Amikor Kubatov Fidesz alelnök tagbaszakadt legényei elcsalták a vasárnapi zárvatartásról szóló népszavazást, a magyar jogállamot felbecsülhetetlen kár érte. A Nemzeti Választási Irodának 38.880 forint kára volt abból, hogy a faláról Gulyás Márton lefeszítette a névtáblát. Mégis az utóbbi eset tettese állt ma bíróság elé.

Amint reggel kilenckor befordultam a Markó utcába, nem tudtam eldönteni, hogy itt most egy tüntetés készül, vagy tárgyalás lesz. Több mint százan várakoztak a bejárat előtt. Ott volt Gulyás Márton aktivista baráti körén túl, szinte az összes örökmozgó utcai politizáló figura, a magyar média ellenzékibb fele, és számos civil érdeklődő is. Annyian voltunk, hogy a tárgyalóterembe nem is fért be mindenki.

Ha nincs a védőbeszéd, a tárgyalás merő unalom lett volna. Egy órán keresztül azt hallgatta a tisztelt publikum, legalább három szemszögből megvizsgálva, hogy milyen ügyesen forgatta az ácskalpácsot és a csavarhúzót a tábla feszegetésekor Gulyás. Még szerencse, hogy az ügy súlyának megfelelően száz oldalasra hízott peranyagot nem ismertette egészében a bíró.

Gulyás a politikai beszédnek is beillő védőbeszédében elismerte tettét. Ám most a táblák helyett, inkább tettének okát feszegette:

Azért tettem ezt, mert a T. Hivatal méltatlanná vált a magyar állampolgárok alkotmányos jogait- nevezetesen egy referendum megtartásának a kezdeményezését- biztosítani. Holott ez lenne a feladata. Ilyen értelemben nem követtem el semmilyen károkozást: pusztán az önmagát a saját alkotmányos feladatai alól felmentő intézmény külső megjelenését hoztam összhangba annak szubsztantív minőségével. Ha úgy tetszik, közfeladatot láttam el, amikor a nyilvánvaló jogsértésre- tudniillik a referendum magtartásának rendszerszintű immár lassan két éve tartó ellehetetlenítésére- ráirányítottam a társadalom és az illetékes hatóságok figyelmét.

A polgári engedetlenségét Gulyás azzal indokolta, hogy :

A magyar állampolgárok széles körben ismerhették fel, hogy a látszólag a jogszabályoknak megfelelően működő iroda, valójában alapvetően jogellenesen végzi a dolgát. Hogy lehetséges az hogy a fizikai, nyers erőszakkal megakadályozott referendum-kezdeményezést követően mind a hivatal vezetője – Pálfi Ilona – mind a Nemzeti Választási Bizottság tagjai, az ország legmagasabb közjogi méltóságai úgy beszélnek, mintha a jog puszta, formai értelemeben vett meg nem sértése egyenlő lenne a jogállamiság eszméjének az érvényesülésével? Magyar emberek millióinak érzékelése lenne téves?A válasz nyilvánvalóan nem, és ez a védőbeszédem legfontosabb állítása: Helyes és indokolt a lelkiismeretre történő hivatkozás, hogy hogy helyes és indokolt a lelkiismeret diktálta felismerés érvényesítése a kiüresedett és így értelmét vesztett pusztán formailag érvényes „joggal” szemben. A jogrend így ugyanis elveszti azt az alapvető, jogállami karakterét, amiért egykoron megalkották: hogy szolgálja és segítse a magyar állampolgárok demokratikus érdekérvényesítését.

A védőbeszéd egy Martin Luther King idézettel zárult:

Meggyőződésem, hogy aki lelkiismereti kötelességből sért meg egy törvényt, hogy így tiltakozzon egy igazságtalanság ellen, és ezt nyíltan teszi anélkül, hogy megpróbálja kivonni magát a büntetés alól, hogy ezáltal is ráébressze a közösség lelkiismeretét az igazságtalanságra, az valójában a legmagasabb rendű törvénytiszteletről tesz tanúbizonyságot.

Gulyás a „törvénytiszteletéért” első fokon egy év próbára bocsátást kapott a bírótól. Az ácskalapácsát és a csavarhúzóját elkobozták, a perköltséget is állnia kell.

A rendszer be van tojva ez ellene tiltakozóktól, ezért támadja őket minden módon, sokszor nemtelenül. Gulyás volt szervezete, a Krétakör, ismét egy kiadós adóhatósági vizsgálatot kapott a nyakába, azok után, hogy egy hónapja zárult le az előző. Az a Kiemelt Adózók Igazgatósága jár el a világszinten elismert színháznál, akinek a vezetője vaskosan benne volt az áfacsalások elleni vizsgálatok leállításában.

Juhász Péter után ismét rossz emberbe kötöttek bele. Gulyás Márton állja a sarat, és végigcsinálja, amíg nem ő győz. Miként a tanúskodó rendőr vallotta a táblafeszegetős esetről a bíróság előtt:

Úgy tűnt, semmi nem tudja eltántorítani, hogy véghezvigye tettét. Amikor viszont lefeszítette a táblát, láthatóan megnyugodott.

Vágó Gábor

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

Megosztás