Lehet elérni sikereket az oktatás területén a rendszeren kívülről is. A kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium igazgatójáért való társadalmi küzdelem győzelme utat mutathat az országos tiltakozóknak is a céljaik eléréséhez. Az országos szülői értekezletnek nevezett nagy tüntetés előtt érdemes áttekinteni, hogy milyen tényezők kellenek a sikerhez, s hol vannak a buktatók.

Hiába próbálta a fideszes önkormányzat eltávolítani az évtizedek óta sikert sikerre halmozó kecskeméti gimnázium igazgatóját, Lukács Lajost. Mert egy olyan társadalmi összefogás állt ki mellé, amely képes volt az igazgatóváltás politikai árát felsrófolni a helyi polgármesternél. Így a nagyobb arcvesztés helyett a kiegyezést választotta a helyi hatalom. Az eddig vezető út nem volt sima, de pont ezért példát mutathat azoknak a tanároknak, szülőknek, diákoknak, akik országos szintű változást szeretnének az oktatásban. Hét olyan tanulságot vonhatunk le a bányais ügyből, amivel az országos tiltakozás is sikert érhet el.

Az eredeti cél maradjon a fókuszban

Számos olyan társadalmi tiltakozás volt az oktatás területén az utóbbi időszakban, amely hiába indult nagy lendülettel, mivel egyre nagyobb célokat tűzött ki, szépen lassan a sikertelenség miatt kifulladt. A Hallgatói Hálózat először a keretszámok csökkentése ellen indított tiltakozó akciókat, az ügyben a kormány meg is hátrált. Ám ahogy nőtt a szervezet és a tiltakozás, újabb és újabb követelésekkel álltak elő, az államtitkár leváltásától kezdve a jóval vadabb javaslatokig. Végül az eredeti cél elhalványult, és a nagyobb követelésekben nem sikerült átütő eredményt elérni.

A Megvédjük a Bányait! csoportnak mindvégig egy célja volt: Lukács Lajos maradjon az igazgató. Nem kezdték el követelni az alpolgármester vagy a polgármester lemondását, nem a KLIK vezetőinek a fejét követelték, nem az oktatási rendszer egészét kritizálták. Jól körülhatárolható, könnyen átélhető célt választottak, és nem tágították a kört az első sikerek után.

Szakmai alapú érvelés politikai helyett

A bányais küzdelem egyik legnagyobb tanulsága, hogy a konzekvens, problémára fókuszáló szakmai érvek hosszú távon jóval meggyőzőbbek, mint a hangzatos politikai petárda puffogtatások. A bányaisok az iskola, és Lukács által elért eredményeket tették a középpontba. Végig azon volt a hangsúly, hogy a Lukács vezette intézmény által hazai és nemzetközi szinten is elért eredmények igazolják az igazgatót, nem pedig a politikai beállítódása. A bányais értékek pozitív hangsúlyozása jóval többet nyomott a latba, mint ha politikai állóháborúba keveredtek volna egy alapvetően konzervatív városban.

Nem szabad megengedni, hogy az ellenzék rátelepedjen az ügyre

Hiába próbált több ellenzéki párt is témavivő lenni az ügyben. A tanári kollektíva és a szülői munkaközösség megköszönte szépen az érdeklődést, de nem kért a politikai támogatásból. Pontosan tudták, hogy az ellenzéki politikusokkal kötött szövetség olyan mértékű dacot váltott ki a hatalomból, ami minden további értelmes párbeszédet ellehetetlenít.

Széles társadalmi koalíció

A politikusok helyett a szülőkkel, öregdiákokkal, a helyi sajtóval kötöttek szövetséget a Lukács Lajosért küzdő bányaisok. Mindegy volt, hogy ki milyen párttal szimpatizál, az volt a fontos, hogy a célokkal egyet értsen. Félre tudták tenni a politikai berögződésből fakadó konfliktusokat, és a régi sérelmeket a közös cél érdekében. Így tudott létrejönni az utóbbi évek legnagyobb tüntetése is a városban.

Kitartó kreatív munka

Május 3-án indította egy öregdiák a tiltakozókat összefogó facebook oldalt, amikor a fideszes többségű kecskeméti közgyűlés nem fogadta el Lukács Lajos pályázatát. Az ügyben sok fordulópont volt, míg megegyezett a városvezetés az igazgatóval, és végül február 8-án megkapta a kinevezést a régi-új igazgató. A tiltakozók kedvét nem szegte az, hogy az országban számos helyen lenyomták a tantestületek és a szülői munkaközösségek torkán az új igazgatókat a politikusok. Újabb és újabb tüntetésekkel, nyílt levelekkel, petíciókkal, akciókkal tartották a felszínen az ügyet. Pontosan tudták, hogy a hatalom kivárásra játszik. Arra számítottak a KLIK-ben, hogy ellaposodik az ügy, így nem lesz akkor a közfelháborodás, és alacsony lesz a politikai ára az igazgatóváltásnak.

Lukács Lajos

Kell egy hős, akivel, akiért küzdeni lehet

Tanárként, szülőként, és diákként nem nehéz azonosulni egy közkedvelt igazgató ügyével. Ha nem lett volna arca a küzdelemnek, akkor sokkal nehezebben átélhető lett volna nemcsak a bányaisok, hanem a kívülállók számára is az ügy. Valójában az iskolában folyó színvonalas pedagógiai munka sorsa volt a tét, de ezt mindenki összekötötte Lukács személyével. Ha tantervekről, órarendekről, tanári munka minősítéséről lett volna szó, akkor csak egy szűk kör belső ügyének tűnt volna a Bányai sorsa. Így lett „Lucky Luke” a szimbóluma a magas szintű vidéki közoktatásnak.

A leggyengébb pontot érdemes támadni

Az igazgatói pályázatok beadása után eléggé nyilvánvaló volt, hogy a városvezetés kedvence egy Fideszhez közelálló személy lesz. Olyan színvonalon aluli pályázatot nyújtott be az illető, ami rengeteg támadási felületet adott. Példának okáért a pályázatában annyi helyesírási hiba volt, amivel korántsem biztos, hogy átengedték volna egy bányais érettségin. Végül annyi reflektorfényt kapott az illető, hogy ő maga vonta vissza a pályázatát, ezzel kész helyzet elé állította a városvezetést.

Ha a tanároknak sikerül tanulniuk a már elért sikerekből, akkor lehet kívülről is elérni változásokat a közoktatásban. Remélem, a Bányai példája nem egyedüli fecske lesz, hanem minta.

Vágó Gábor

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszó munkáját havi 1000 forinttal! Függetlenségünk záloga a közösségi finanszírozás.

Megosztás