Aki bezárkózik, vesztes lesz
Egy hete ez még egy nyitott és barátságos ország volt a miniszterelnök szerint. Ma pedig 4 méter magas vasfüggönnyel akarja lezárni a déli határt. Nem kérdés, hogy a 21. századi népvándorlás az egyik legégetőbb probléma ma Európában. A megoldások sokfélék lehetnek, de aki bezárkózik és homokba dugja a fejét, az csak veszíteni tud. Figyelem a parlamenti vitanapot, de mintha senki nem értené, hogy itt és most kell okosan cselekedni. Nem lehet várni, hogy majd az EU megoldja helyettünk, és nem lehet sündisznóként összegömbölyödve megpróbálni mindenkit kizárni. A kerítés nem véd meg, hiszen akit a nélkülözés, vagy az üldöztetés vár otthon, az nem retten meg egy szögesdróttól.

Szíriai menekült egy gyermeket emel át a kerítés maradványán a délkelet-törökországi Akcakalében, miután a menekültek áttörték a határkerítést. fotó: AFP
Még mindig a gyűlöletkeltő plakátkampányon rugóznak páran, pedig a probléma sokkal súlyosabb ennél. Az arab tavasz folyamányaként létrejövő háborús zónák, a globális felmelegedés miatti ivóvíz és élelemhiány, és a túlnépesedés miatt a egyre csak nőni fog a migrációs nyomás Európán. Persze ott kellene helyben segíteni, hogy ne akarjanak elindulni, de az évek óta tartó polgárháborús konfliktusokat nem tudta eddig megoldani Európa és a szövetségeseivel. A globális klímaváltozásra adott válaszok is eléggé haloványak. Ha az okokat nem tudjuk megszüntetni, akkor legalább a következményeket kellene okosan kezelni.
Nézzük sorra a pártok javaslatait, amiket a vitanapon előadtak. Fidesz: kerítés. Jobbik: menekülttáborok lezárása, határőrség visszatoloncolás. MSZP: európai megoldás kell. LMP mélyebb integráció Európában a menekültügy területén. A magyar politikai elit ismét két álmegoldás köré kerített pártpolitikai hisztériát egy fontos kérdésben. A jobboldal bezárkózna, a baloldal arra az EU-ra vár, aminek a legjobb ötlete jelenleg egy alulbecsült számokkal operáló kvótarendszer.
Egyszer már lebontottunk egy vasfüggönyt, most újra felhúzunk egyet? Miért ne lehetne hazánk saját erejéből egy nyitott és barátságos ország? Nemcsak a Magyarországot schengeni kapuként kezelő, letelepedési kötvényvásárlásaival a Rogán közeli offshore cégeket hizlaló arab és kínai üzletemberek számára, hanem az új élet reményében idesodródók számára is. Van-e értelmes politikai diskurzus arról, hogy miként lehet segíteni ezeket az embereket, hogy bármilyen munkát találjanak, magyarul tanuljanak, megismerkedjenek a kultúránkkal? Hogy öt bevándorló hat munkahelyet teremtsen, ahhoz az kell, hogy lehetőségük legyen dolgozni. Nehéz úgy tiszteletet követelni a kultúránknak, ha Magyarországból csak a szögesdrótot látják.